Halihó!
Meghoztuk a közös történetünk első részét. Tudjuk, még tart a szavazás, de Abbey eléggé sok szavazatot kapott ahhoz, hogy ő legyen a választottunk :)
Heti egy részt hoznánk, hogy azért a saját történeteket is tudjuk rendszeresen frissíteni, és 4 kommentet szeretnénk kérni mindig, csak, hogy tudjuk érdemes-e dolgoznunk vele :)
Reméljük, elnyeri a tetszéseteket és minél többet írtok, mint azt mi szeretnénk :)
Puszaa:
Brigi & Csillu
1. rész
Sebastian:
Nem hiszem el, hogy még ebben a
rohadt téli pihenőidőben sem lehet békén hagyni. Hogy még ilyenkor is a gyárba
kell mennem, ahelyett, hogy hagynának edzeni és pihenni. A héten lesznek az
első tesztek és eddig úgy volt, hogy az autó bemutatón kívül elég, ha csak
szerdán érkezem Jerezbe. De drága főnököm valami fontos és halaszthatatlan
dolog miatt kitalálta, hogy nekem is minden nap ott kell lennem. Valami
ismerkedés címszó alatt. Na de kivel is kéne nekem ismerkednem? Tavaly oké, ott
volt Heikki, aki új volt és össze kellett rázódnunk, de most nem kapok senki
újat magam mellé. Vagy mégis? Na nem, azt aztán nem fogom eltűrni, hogy a
megkérdezésem nélkül lecseréljenek akárkit is a csapatomból. Különben is, rám
aztán ne akarjanak sózni egy kis tanoncot, aki rajtam akar feljebb kapaszkodni.
Idegesen hajtottam a gyár épülete
felé. Nem, nem fogom hagyni, hogy akárkit is lecseréljenek, aki eddig velem
dolgozott. Tavaly Tommi is minden szó nélkül lelépett, és megkaptam helyette
Heikkit, aki ugyan jó fej meg minden, de mégse Tommi. Őt már megszoktam, tudta,
hogyan kell kezelni a dolgaimat. Egyszerűen nem bírok elviselni magam mellett
egy új embert. Gondolataimat a csörgő telefon szakította félbe.
- Mi van? – csattantam fel látva,
hogy Hanna a hívó fél. Nagyon jól tudja, hogy ha én nem hívom, ő nem kereshet
engem. – Mondtam, hogy te nem hívhatsz.
- Bocsánat – motyogta halkan,
megbántottan, de nem érdekelt. – Mikor menjek ma?
- Ha lenne egy kis eszed, rájöhettél
volna, hogy mivel nem hívtalak az azt jelenti, hogy nem tudtam elszabadulni –
magyaráztam ingerülten. Nem elég, hogy a gyárban valami nem stimmel, még ő is
idegesít a hülyeségével. Pedig már elég sokszor elmondtam neki, ha nem hívom
nem kell jönnie. – Majd jelentkezem – morogtam, majd kinyomtam a telefont és
újra tárcsáztam. Ezúttal Brittát. Talán tud valamit a gyárban lévő ügyről.
- Szia Seb – köszönt kedvesen és
én hangját hallva megnyugodtam. Britta mindig is ilyen hatással volt rám.
Nyugodt kisugárzása engem is arra késztetett, hogy megnyugodjak, és mellette
nem éreztem azt a kényszert, hogy irányítanom kéne mindent és mindenkit. – Ugye
úton vagy már?
- Persze – sóhajtottam bosszúsan,
ahogy eszembe juttatta, miért is nem tudok hazamenni. – Te tudsz valamit erről?
- Igen – mondta.
- Mi ez az egész Britta? –
kérdeztem rá, és kezdtem egyre dühösebb lenni, amiért nekem semmit nem tudnak
elmondani.
- Nem beszélhetek róla Seb –
hadarta gyorsan és tudtam, hogy nem fogok örülni annak, amit közölni fognak
velem. Csak akkor hadar, ha gyorsan túl akar lenni valamin és minél messzebb
kerülni tőlem és a dühömtől. – Majd Christian mindent el fog mondani, amint
találkoztok. De hidd el, nem lesz olyan rossz – próbált megnyugtatni, de most
már nem sikerült neki.
- Nem lesz olyan rossz? – akadtam
ki és mérgemben rácsaptam egyet a kormányra. – Ugye nem mész el tőlem? –
kérdeztem rá az egyik félelmemre.
- Nem Seb, nyugodj meg –
sóhajtotta. – Maradok veled.

- Rendben – mondta és hallottam a
hangján, hogy mosolyog. – Minden rendben lesz, nyugi.
- Oké – húztam egy fintorra a
számat. Nem tetszett ez az egész nekem. Egyáltalán nem voltam nyugodt, és
Britta is hiába próbált nyugtatni nem sikerült neki. A reakcióiból tudtam, hogy
egyáltalán nem fog nekem tetszeni akármit is akarnak közölni velem.
- Sebastian – szólt Eva, a
recepciós lány, amint beléptem az épületbe ezért odaléptem hozzá.
- Igen? – néztem rá kérdőn. Nem
igaz, hogy még ő is az időmet húzza, mikor sietnék, hogy minél előbb megtudjam,
mi az a hülyeség, ami miatt itt kell még mindig dekkolnom.
- Christian mondta, hogy amint
megérkezel, menj fel az irodájába – közölte és én azt hittem lefejelem a
pultot, amiért ilyen szarságokkal zaklat.
- Képzeld Eva – kezdtem gúnyosan
és újfent nem érdekelt, ha megbántom. – Nem vagyok hülye, hogy ne tudjam, ha
Christian hívat, akkor nem Adrianhoz kell mennem.
- De… de… - dadogta zavarában,
nekem meg kezdett végleg elfogyni a türelmem.
- Kinyögöd még ma? – förmedtem
rá. – Tudom, hogy Christianhoz kell mennem, ne húzd az időmet feleslegesen
baromságokkal. Az ilyenektől nem fogsz jobban érdekelni – egy lenéző pillantást
vetettem még rá, majd elindultam a lift felé, hogy felmenjek Christian
irodájába.
A másodikon a liftből kilépve épp
Rocky jött velem szemben, és az arca mintha bűntudatról árulkodott volna.
- Szia Seb – köszönt, de most nem
nézett a szemembe, pedig ez nem tartozott eddig a szokásai közé. – Christianhoz
mész?
- Igen – mormogtam. Most már
tényleg nem tetszett ez a titokzatos dolog. – Csak tudnám mi a fenét akar. Te sem
tudod? – néztem rá.
- De igen, de mindjárt megtudod
te is – hadarta, majd sietve megnyomta a lift hívógombját. – Mennem kell. Szia
Seb – mondta, majd szinte bemenekült a liftbe.
Bekopogtam Christian irodájába
és, amint kiszólt én már be is léptem, azonban nem volt egyedül.
- Mi van Christian? Minek kellett
bejönnöm? – kérdeztem, de közben az asztal előtt ülő szőke lányt figyeltem.
Igen jól nézett ki, pont olyan, mint amilyeneket szeretek. Csak tudnám, miért
van itt mikor Christian velem beszél.
- Gyere csak beljebb – intett és
kilépett az asztal mögül és a lány mellé sétált. Egyre beljebb mentem az
irodában, de a szemem nem vettem le a lányról, aki egyre jobban zavarban volt
pillantásomtól. – Nos Seb, arról van szó, hogy Rocky másik munkát kért. És
szeretném bemutatni neked az új mérnöködet.
- Ch. Még, hogy új munkát. Mindjárt beszélek én
vele. – megfordultam és elindult kifelé. Ilyen képtelenséget. Még, hogy Rocky
új munkát kér. Na persze.
- Gyere csak vissza Seb! –
hallottam meg Christian határozott és tekintélyt parancsoló hangját.
- Mi van? – förmedtem rá, és
éreztem, hogy egyre idegesebb leszek. - Ő Abigail Flemming. És ő lesz az idei
évtől az új mérnököd! – közölte kíméletlenül a halálos ítéletemnek is beillő
tényt.
- Hogy egy csaj??
Abbey:
- Lara, szerinted mibe menjek?? –
tanácstalanul álltam a szekrényem előtt hétfő reggel.
- Te mindenben nagyon csinos
vagy.
- Na de kérlek! – dobbantottam
dühösen a lábammal. Már tíz perce álltam a szekrény előtt és csak a törölköző
volt körém tekerve. Pedig már tíz perces késésben voltam – Egy ilyen helyről
nem lehet késni és én nem tudok mit felvenni!!
- Abbey... tök mindegy, hogy
miben mész. – ette a gumicukromat az ágyon fekve a legjobb barátnőm, aki egyben
a lakótársam is volt. Az egyetem elkezdése óta itt lakunk Lutonban, egy kis
albérletben. Nem nagy az egész, de én nagyon kevés időt töltök itthon, mert
gépészmérnök vagyok és eddig az Art csapatnál dolgoztam a GP3–ban, de mindig is
a Forma–1 volt a nagy álmom, úgyhogy barátnőm unszolására még szeptemberben
beadtam az életrajzomat a Red Bullhoz. A királykategória egyik legjobb
csapatához. Körülbelül egy hónappal később behívtak egy beszélgetésre, most
pedig, itt állok február elején és kaptam egy levelet. A levélben pedig az állt,
hogy ismét be kell mennem.... egyeztetni. Na de vajon mit takar az egyeztetés??
Nem is érdekes... most a legnagyobb bajom az, hogy mit vegyek fel.
- Ide nem. Nem tök mindegy, hogy
mit veszek fel!! Istenem, segíts már. Te újságíró vagy. Tudod, hogy miben kell
menni egy ilyen helyre.
- Arany bogaram. Már mondtam
párszor, hogy neked semmi olyan cuccod nincs, amiben be tudnál vágódni egy
pasinál és hát ugye a leendő főnököd is pasi és szeme is van, ráadásul cuki
főnök bácsi. – hasra fordult és nézegetni kezdte a szekrényt.
- Ja, cuki, és legalább 30 évvel idősebb tőled.
- Szerintem csak kb. 20-szal. –
nevetett.
- Te sosem változol. – én is
nevettem.
- De te sem. Kéne már melléd egy
fiú.
- Lara!!! Tudod, hogy nem!
- Oké, bocs. – tette fel
védekezésképp a kezeit – Nem is szóltam semmit. Tehát akkor nem akarsz
bevágódni. Mi is legyen…
- Lara, kérlek! Tempó!!

- Úgyis hülyén mutatna, ha
felvennék egy csomó mindent, és ha esetleg kötnek velem egy
szerződést, akkor meg rájönnek, hogy totál más vagyok. – benyúltam a barna
kabátomért a szekrénybe.
- Na azt felejtsd el. – kivette a
kezemből és áthúzott az ő szobájába. – A múltkor is az volt rajtad. Ez jó is
lesz. – kivett egy nagy szőrmegalléros fekete szövetkabátot a szekrényéből. –
Milyen cipőt gondoltál ehhez?
- A bakancscipőmet.
- Na gondoltam. – megforgatta a
szemeit. – Csak egy csöppnyi nőiség lehetne benned cukorborsóm. – a kezembe
nyomott egy hosszú szárú fekete magas sarokkal rendelkező csizmát.
- Ez magas!! – néztem
kétségbeesetten. De utálom ilyenkor, hogy Miss Whrite–nak is ugyanazok a
méretei, mint nekem.
- Hogy lenne már magas!! Ez itt
magas. – vett elő egy platform magas sarkút, ha jól tudom a nevét – De az, ami
a kezedben van nem.
- Lara, tudod, hogy ebben az első
métereken hasra fogok esni. Most azt akarod, hogy megkapjam a munkát vagy azt,
hogy nem?
- Semmi gond nem lesz. Nagy
sikert fogsz aratni. – kacsintott. – Na bújj bele. – felvettem a csizmát és a
kabátot is. – Még ezt és mehetsz is. – lekapta a Prada táskáját az ágyról.
- Ezt nem viszem, tudom mennyire
szereted.
- Szerencsét hoz. – a kezembe
nyomta.
- Köszönöm. – mosolyogtam és a
szobámban beledobáltam mindent, amire szükségem lehet. – Szurkolj nekem.
- Mindig azt teszem. – átölelt –
Tudom, hogy sikerülni fog.
- Bárcsak én is ilyen pozitív
lennék. – sóhajtottam, majd elengedtem barátnőm és megindultam a lift felé.
Lementem a földszintre, ki az utcára és beültem a Honda Civic–embe. Gyorsan
levettem a csizmát a lábamról és célba vettem Milton Keynest.
A negyven perces utat sikerült
egy órásra hosszabbítanom, mert zuhogni kezdett az eső és nem mertem túl
gyorsan menni.
- Jó napot. – álltam meg a gyár
földszintjén a recepciós lánynál.
- Jó napot. Miben segíthetek?
– Mr. Hornerhez jöttem állás
ügyben. Kettő órára kellett ideérnem, csak sajnos az útviszonyok miatt…
- Értem. Mr. Horner már várja.
Második emelet és jobbra.
- Köszönöm. – elbotorkáltam a
liftig és felmentem a második emeletre.
- Üdvözlöm Ms. Flemming. Kyra
vagyok, Mr. Horner titkárnője. – köszöntött egy fiatal, kb. velem egykorú lány
az iroda előtt. – Foglaljon helyet, máris szólok Christiannak, hogy
megérkezett. – gondoltam. Mr. Hornernek mindenkivel remek kapcsolata van, mert
ha nem muszáj, akkor Christiannak szólítják. Leültem, ahogyan a titkárnő
javasolta és vártam, hogy ismét nyíljon az ajtó. – Kérem fáradjon be. – két
perc sem telt el és Kyra jött is vissza. Miközben haladtam befelé
megigazítottam magamon a ruhámat és remegő lábakkal léptem át a küszöböt
- Ah.... Ms. Flemming. –
mosolyogva nyújtotta a kezét – Christian Horner vagyok.
- Abigail Flemming. – fogtam vele
kezet.
- Kérem foglaljon helyet. –
leültem a csapatfőnökkel szemben és vártam az 'ítéletemre'. – Nos az a helyzet
Ms. Flemming, hogy egy nagyon érdekes helyzet állt elő.
- Természetesen megértem, ha már
betöltötte az állást egy tapasztaltabb személy. – magyaráztam azonnal bele.
- Kérem Abigail. Ugye szólíthatom
így? – bólintottam – Hallgasson végig.
- Elnézést. – nagyon feszélyezve
éreztem magamat.
- Nos, a motormérnöki állást már
valóban betöltötte egy tapasztalt fiatalember, de.... – már kezdtem
nagyon elszontyolodni, bár azért bíztam benne, hogy nem azért rángattak
ide be, hogy közöljék a rossz hírt. – Mr. Rocqualine, Sebastian Vettel
versenymérnöke családi okokra hivatkozva szeretne a gyárban munkát kapni. Ezért
a címvédő világbajnokunk versenymérnök nélkül maradt.
- És ehhez nekem mi közöm?
- Abigail, maga nagyon fiatal, de
én beszéltem az eddigi munkaadójával. Mindenki remek véleménnyel van magáról és
az is a tudomásomra jutott, hogy az elmúlt esztendőben már vezető
versenymérnökként tevékenykedett és nagyon keményen fogta mindhárom ifjú
pilótát.
- Úgy gondolom, hogy a legjobb
eredmény akkor születik, ha az emberek keményen dolgoznak. Márpedig három 19 és
22 év közötti fiatal férfi agya elsősorban nem a kemény munkán forog. Kénytelen
voltam tenni valamit ez ellen. – tártam szét a karjaimat.
- Igen. Egyetértek. És ami még
ennél is jobban tetszett az az volt, hogy a keménykezűségétől függetlenül
nagyon szerették önt.
- Igyekeztem mindent megtenni a
jó hangulatért. – mosolyodtam el.
- Nekünk pont egy ilyen személyre
van szükségünk Sebastian mellé. Ő nem szereti az új embereket, főleg nem az új
női kollégákat a közvetlen környezetébe, de úgy gondolom, hogy önt elfogadná
maga mellé.
- Ácsi! – tettem fel a kezemet –
Mit takar az, hogy Sebastian mellé?
- Lenne a versenymérnöke?
- Hogy mije?? – köpni nyelni nem
tudtam – Én csak egy egyszerű kislány vagyok, aki még az egyetemet sem fejezte
be.
- És? 100%–ig biztos vagyok
benne, hogy maga a legmegfelelőbb erre a posztra.
- Hát... én... nem is tudom.
- Kérem. Betanítjuk mindenre, van
idő, nem kell rohannunk. Mindenki azon lesz, hogy minél előbb beleszokjon az új
munkájába, és természetesen ez nagyon magas fizetéssel is jár.
- Meddig gondolkodhatok?
- Addig amíg a pilóta felér a
földszintről hozzánk. – hogy?? Máris ide jön?
- Istenem.... – gondolom nagyon
rémülten nézhettem a csapatfőnökre, mert jót mosolygott.
- Bármikor mondhatja, hogy elég.
Csak próbálja meg.
- Hát.... mindig ez volt az
álmom.
- Akkor?
- Oké... oké... oké!! Legyen. –
bólogattam mosolyogva – Szeretném ezt az állást!
- Hát, akkor üdv a csapatban
Abigail. – nyújtotta a kezét, amit mosolyogva ráztam meg – Mindjárt
megbeszéljük a részleteket. Csak előbb... Gyere!! – szólalt meg hangosabban,
amikor kopogást hallottunk.
- Mi van Christian? Minek kellett
bejönnöm? – megfordultam és a világhíres Sebastian Vettellel találtam szembe
magamat. Kivételesen nem mosolygott, de az tuti, hogy jól nézett ki. Áradt
belőle a magabiztosság és a hűvös nyugalom. Hirtelen meg is rémisztett ez a
dolog, de más részről meg szívdöglesztő volt felzselézett hajjal és kicsit
borostásan.
- Gyere csak beljebb. – a
csapatfőnök kilépett az asztal mögül és mellém sétált. Sebastian pedig egyre
beljebb jött, de a szemeit le nem vette rólam. Ez nem tetszik!! Engem ne
bámuljanak! Szégyellős vagyok! – Nos Seb, arról van szó, hogy Rocky másik
munkát kért. – szerencsétlen csávó, mindjárt őt is olyan hideg zuhany éri, mint
engem, ha még nem is tud semmit – És szeretném bemutatni neked az új
mérnöködet.
- Ch. Még, hogy új munkát.
Mindjárt beszélek én vele. – megfordult és elindult kifelé.
- Gyere csak vissza Seb!
- Mi van? – nem is ismertem, de
láttam rajta, hogy egyre idegesebb lesz, főleg ahogy rám nézett.
- Ő Abigail Flemming. És ő lesz
az idei évtől az új mérnököd!
- Hogy egy csaj??
Sziasztok csajok :)
VálaszTörlésÚgy örülök, hogy én lehetek az első kommentelő, mert már ez a bevezető rész is nagyon tetszett és biztos vagyok benne, hogy a folytatás is ilyen szuper lesz! Brigi most mintha egész más színben írtál volna, jó ezt az oldaladat is megismerni :)
Sebastian ideges természete nem olyan jellemző az ilyen sztorikban de most kifejezetten tetszett, hogy ilyen morci volt :P Abbey pedig elsőre szimpatikus, szerény, aranyos és szeretetreméltó csajszi. A reakciókból ítélve gondolom lesznek itt még az elején problémák kettejük között, de én már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz később :))
Csak így tovább, remélem meglesz a 4 komi!
Puszi :*
Sziasztok!
VálaszTörlésSzerintem is nagyon jó már a bevezetés, és biztos vagyok benne, hogy a folytatásban sem fogunk csalódni :)
Már most kíváncsi vagyok, hogy mi lesz itt a két "fiatal" között :)
Remélem több mint 4 komi lesz mert szerintem ez már most megérdemelné :)
sziasztok!nagyon ügyesek vagytok kíváncsian várom a fytatást felkeltette az érdeklődésem a morcos,beképzelt sztárpilóta :)azt hiszem lesznek itt viták :D puszi nektek
VálaszTörlésSziasztok Csajszik!!
VálaszTörlésEddig is imádtam mindkettőtök sztoriajit és most együtt írogattok..háát kell ennél több már most nagyon-nagyon tetszik az egész!!!
Húú de nagyon várom a folytatást kár, hogy ilyen messze van még :/ :D
Puusziii
Sziasztok!! Baromi jó ez a történet...! már most nagyon tetszik!! következőt minél hamarabb!! Puszi! :)
VálaszTörlésViv :)