2. rész

Sziasztok!!

Jelentjük megérkeztünk a második résszel :))

Nagyon- nagyon szépen köszönjük a komikat az előző részhez!! Nagyon hálásak vagyunk érte!!

Remélem nem túl nagy gond, ha azt mondom, hogy most is szeretnénk kapni legalább négyet, azért hogy tudjuk, tetszik-e nektek amit írunk!

És nagyon kíváncsiak lennénk rá, hogy mit gondoltok, melyikünk melyik szereplő szemszögét írja :)

Kérünk titeket, hogy írjátok meg komiban vagy csak a chat-ban, hogy mit hisztek :)

Természetesen ha meg lesz a hőn áhított komi szám, akkor jövő héten jön a folytatás!!

Puszi nektek:

Csillu és Brigi

2. rész

Sebastian:

Nem, ez a nő nem lehet az új mérnököm. Túlságosan is olyan típus, és nem tűröm a nőket a munkában magam mellett.

- Na nem – tiltakoztam hevesen és a Szöszire mutattam. – Ő itt nem lesz az új mérnököm. Tudod, hogy nem Christian.

- Seb, nem tehetünk mást – próbált nyugtatni Christian. Sikertelenül. – Rocky nem tud tovább melletted dolgozni.

- De miért? – értetlenkedtem. Nem értettem ennyi sikeres év után, amit együtt éltünk át, hogy mondhat olyat, hogy nem tud velem tovább dolgozni.

- Értsd meg őt is Seb – magyarázkodott tovább. – Családja van, gyerekei. Velük szeretne lenni és nem szinte egész éven át utazgatni egyik országból a másikba.

- De eddig tudott – mondtam és lerogytam a Szöszi melletti székbe és a tenyerembe temettem az arcom.

- Seb – sétált mögém Christian és a vállamra tette a kezét. – Gondold át ésszerűen a helyzetét, a gyerekei szinte már alig ismerik meg, olyan keveset látják, azt is leginkább a tévéből. Rocky szeretne mostantól többet lenni velük, épp ezért kérte az áthelyezését a gyári részlegre.

- Oké – sóhajtottam bosszúsan, mert végül is logikus a dolog. De akkor is. – Tegyük fel, hogy elfogadom, hogy nem Rocky lesz a mérnököm. De miért pont a Szöszi? Amilyen fiatal, garantálom még az egyetemet se fejezte be.

- Nem, valóban nem fejeztem még be – szólalt meg most ő, mire rákaptam a tekintetem. – De a kiváló eredményeim miatt már alkalmaztak versenymérnökként az Art csapatnál.

- GP3. Fantasztikus – morogtam.

- Mintha te egyből a Forma 1-be születtél volna – csattant fel idegesen és fel is pattant a székből, úgy meredt rám.

- Na és mik azok a kiváló eredmények, amik miatt alkalmaztak a GP3-ban? – kérdeztem gunyorosan, figyelmen kívül hagyva, amit az előbb mondott. – Csak nem apuci pénze? – néztem rá nevetve, mire neki megrándult az arca.

- Seb – szólt rám Christian. – Fejezd be ezt. Abigail nem szolgált rá, hogy így viselkedj vele. És szokd a gondolatot, hogy ezentúl ő lesz a versenymérnököd.

- De Christian – álltam fel hirtelen és fordultam vele szembe. – Tudod, hogy nem…

- Elég volt Seb – emelte fel a hangját Christian, mire én is és a Szöszi is meglepődtünk. – Abigail, kimenne egy pár percre, ha megkérhetem?

- Persze, de lehetne inkább, hogy Abbeynek szólít? – nézett Christianra, és miután ő beleegyezően bólintott kiment az irodából.

- Tudod jól, hogy Brittán kívül nem viselek el egy nőt sem magam mellett – meredtem rá haragosan. Nem hiszem el, hogy ezt teszi velem.

- Pedig vagy megszokod, vagy mész egész évben mérnök nélkül és nem érdekel a hisztid – mondta miközben visszaült az íróasztala mögé.

- De nem lehetett volna legalább férfit választani? – kérdeztem és fel alá kezdtem járkálni, hogy valamivel lefoglaljam magam és ne akarjam megfojtani Christ azért, mert ezt teszi velem. Nem tudom elhinni, hogy pont egy nőt raknak mellém. Pláne egy kezdőt, aki még az egyetemet se fejezte be.

- Szeretnéd esetleg Simont? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. – Mert ő a másik lehetőség.

- Nem – morogtam, de nem álltam meg. Ő meg aztán pláne nem kéne, Kimi épp elég szépet és jót mesélt már róla ahhoz, hogy őt ne akarjam. – Tényleg nincs más?

- Nincs – csattant fel Christian mire megtorpantam. Nem sűrűn lehet hallani kiabálni, és elég nehéz felidegesíteni is, de úgy látszik most ez sikerült nekem. – Fogadd el, szokd meg felőlem akármit csinálhatsz, de tisztességesen fogsz Abbeyvel viselkedni.

- Egyéb óhaj? – kérdeztem ironikusan és az ajtóhoz sétáltam. Épp eleget hallottam és mivel meggyőzni úgy sem tudom Christiant tényleg jobb lesz beletörődnöm. Csak nem lesz olyan nehéz. Csak minél messzebb kell magam tartanom tőle és nem lesz gond. Remélem.

- Igen – kezdett bele. – Úgy döntöttem, Abbey is jön Jerezbe, és mivel te csak az utolsó két napon ülsz autóba a keddet és a szerdát együtt töltitek, hogy jobban megismerjétek egymást és összerázódjatok a közös munkára – magyarázta nekem meg elkerekedtek a szemeim. Az addig oké, hogy a Szöszi lesz a mérnököm de, hogy még két napot együtt is töltsek vele. Christian kétség kívül életcélul tűzte ki a kikészítésemet.

- Ennyit arról, hogy távol tartom magam tőle – morogtam halkan magam elé, majd kinyitottam az ajtót. – Ez minden?

- Igen – bólintott Christian. – Menj, készülődj. Szia Seb!

- Hello Christian – mondtam, majd kimentem az irodából. A folyosón a beszélgető Szöszibe és Brittába ütközök.

- Seb? – néz rám aggódva Britta, de a kezemmel intek neki, hogy most inkább hagyjon békén.

Abbey:

- Britta.... kérdezhetek valamit? - mikor a csapatfőnök kiküldött a folyosóra, nem sokkal később megjelent a pilóta sajtósa, akit Brittának hívnak.

- Természetesen. - az első pillanattól fogva mosolygott és nagyon kedvesen fogadott.

- Sebastian... tehát, hogy ő.... velem van valami baj? - nagyon rosszul érintett, hogy a pilóta ilyen bunkó módon fogadott.... és akkor még az apámról is az a beszólás. Fogalma sincsen rólam.... az apámról meg végképp. Ha apunak lett volna pénze, akkor nem kellett volna megtörténnie annak a szörnyűségnek.... és nem kéne most ilyennek lennem.

- Dehogy is. - biztatásképp megsimogatta a karomat. - Semmi baj nincsen veled. Sebastian.... ő kicsit nehezen emészti meg a dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy hamar meg fog téged kedvelni. És nagyon remélem, hogy te is szeretni fogsz itt dolgozni.

- Tudod.... nekem ez volt a nagy álmom mindig is. - mutattam körbe mosolyogva.

- Hát.... akkor üdv az álmodban. - nevetett és nekem is jobb kedvem lett - Seb? - Britta felállt és az irodából kilépő pilótához lépett, de ő csak legyintett és tovább állt.

- Nagyon nem bír engem. - hajtottam le a fejem.

- Mi? Dehogy.... csak nem szereti az újdonságokat. Idő kell még meg fogja ezt szokni. De utána semmi baj nem lesz.

- Abbey.... visszajönne egy kicsit? - Christian jelent meg az ajtajában.

- Igen... máris. - a karomba vettem a fotelből a kabátomat és elindultam befelé.- Remélem majd még találkozunk. - néztem Brittára.

- Unásig fogunk találkozni. - tovább kacarászott. - Na megyek és megkeresem ezt a dühöngő bombát. Holnap találkozunk. Szia. - intett és elindult a lift felé.

- Szia Britta. - szóltam utána és bementem az irodába.

- Látom, már remekül összebarátkoztak.

- Britta nagyon kedves. - leraktam a cuccaimat és beleültem abba a székbe, amibe az előbb.

- Abbey.... Seb is kedves lesz. Biztosan olyan lesz önnel mint másokkal, addig egy kis kitartást. Rendben?

- Ha nem fog az apukámmal piszkálni, akkor minden rendben lesz. - másnak is vannak problémái, nem csak őfelsége Vettelnek. Na ezt meg is mondom neki a következő beszólásánál.

- Megígérte, hogy normálisan fog magával viselkedni.

- Főnök.... nem lehetne, hogy tegezzen? - mindig is utáltam, amikor megáztak. Fiatal vagyok még... akkor kezeljenek is úgy.

- De, persze. - mosolygott. - De akkor tegezel te is engem és főnök helyett Christiannak szólítasz.

- Igen is. - szalutáltam. - De azt már most elmondom, hogy ha Vettel drága nem mutat javulást az elkövetkezendő napokban, akkor mindenki biztos lehet benne, hogy én is bekeményítek. - legalábbis remélem, hogy sikerülni fog.

- Ez teljesen érthető. - bólintott. - Ez lenne a szerződésed. Olvasd el figyelmesen és ha minden megfelel, akkor kérlek írd alá. - tolt elém egy papírt és egy tollat. Én pedig egy sor elolvasása nélkül aláírtam.

- Így ni. - toltam vissza a lapot.

- Ha megengedsz egy kis apai feddést.... soha nem írunk alá szerződést, anélkül, hogy el nem olvastuk volna. - mutatta fel a papírt.

- Szerintem elég tisztességes ember vagy, hogy ezt megteszem. Aztán ez életem munkája és az eddigi keresetemből is megéltem, nem hogy abból. Ugyanis a számokat láttam. - kicsit elmosolyodtam.

- Oké. - félretette egy nagy papírhalmazra a szerződésemet - Azt még szeretném elmondani, hogy a csapat lakást biztosít neked itt a közelben, hogy ne kelljen mindig beautókázgatnod vagy éppen itt bent éjszakáznod.

- Hát.... - a fülem mögé tuszkoltam egy kósza hajtincset. - Az a helyzet, hogy nekem van egy évfolyamtársam, akivel jelenleg együtt élek. És nem tehetem meg vele, hogy egyedül hagyom a lakásban. Neki kevesebb volt eddig is a fizetése és nem tudná egyedül fizetni a rezsit.

- A lakásban.... - elővett egy másik papírt és lapozott egyet. - van két szoba... és igen.... Brittával kellene rajta osztoznod hivatalosan, csakhogy Brittának van itt egy saját lakása, emiatt ezt nem használja. Így ha a barátnője is belemegy, akkor szerintem mindketten beköltözhetnek.

- Hú... és ezt most mivel érdemeltem ki?

- Én az a típusú ember vagyok, aki szeret segíteni. És szerintem egy ilyen dolgot simán meg lehet oldani. Papíron Brittával lakik közös lakásban, de ez természetesen nem kötelező. Dietrichnek meg nem kell tudnia ilyenekről. - legyintett.

- Hát... ha ez tényleg kivitelezhető.... akkor nagyon szépen köszönjük. - mosolyogtam.

- És lenne itt még valami. 

- Micsoda? - szerintem a ruhákon kívül mindent megbeszéltünk.

- Szeretném ha már holnap elutaznál velünk Jerezbe és megpróbálnátok Sebbel minél inkább megismerni egymást. 

- Akkor nem Mr. Rocqualine munkáját kéne figyelemmel kísérnem?

- Először lekenyerezed Sebet.... aztán lehet dolgozni. - átnyújtott egy papírt. - A ruhákról megrendelő lap.

- Köszönöm.

- És még az az ötletem támadt, hogy ha már ilyen jóban vagy Brittával, akkor lehetnétek egy közös szállodai szobában. Ő szerintem segíteni tud neked a beilleszkedésben.

- Értem. - bólogattam..... Két nap kettesben Sebastiannal? Nem is bír engem.... mit tudnék vele csinálni két teljes napig? És máris utazzak?? Nekem ezt még emésztenem kell. - Viszont még el kellene mennem a csapatomhoz, hogy...

- Semmi hogy. Mostantól ez a te csapatod. Az ART-nak elküldjük a felmondásodat, amit szintén aláírtál. - mutatott az előzőleg aláírt szerződésemre. - És ők pedig elküldik neked a holmijaidat.

- Itt minden ilyen profin meg van szervezve? - én csak pislogok egyet jobbra, egyet meg balra és máris el van minden körülöttem intézve.

- Másképp nem menne.... holnap fél nyolckor indul a gépetek Abbey. - felállt és a kezem nyújtotta felém

- Értem.... köszönöm a lehetőséget Christian - ráztunk kezet - Mindent meg fogok tenni, hogy ne okozzak csalódást.

- Remek hozzáállás. Holnap találkozunk. Szia.

- Viszlát Christian. - megfogtam a kabátom és a táskámat, majd elhagytam az irodát és a gyár épületét is.

- Szia.... már azt hittem elmentél. - érintette meg a karomat Britta az autóm felé tartva.

- Oh, szia. - mosolyogtam - Végre elmondhatom, hogy látok egy ismerős arcot. - nevettem... nagyon jó kedvem volt. Enyém életem állása, világot láthatok, kipróbálhatok egy csomó ételt, megismerhetek új embereket és a világ leggyorsabb autóit is láthatom testközelből és még a fizetésem is nagyon jó.... hát kell ennél több? Igen... kellene még egy normális pilóta.

- Hallom holnap jössz velünk te is. 

- Itt ilyen gyorsan terjednek a hírek?

- Nagyon is gyorsan. - bólogatott - Kb. egy méretet hordhatunk ruhában, igaz? - nézett rajtam végig

- Miért is?

- Holnapra készíttetek neked össze egyenruhát. Nem lesz még névre szóló, de hát a csapat tagja vagy és ezt biztosan szeretnéd reklámozni is.

- Ezen még annyira nem gondolkodtam. - rántottam meg a vállamat. - Britta... öhm.... te is tudod, hogy Christian egy közös hotelszobát akar nekünk adni?

- Igen, én ajánlottam fel neki még a múlt héten. Gondoltam tudok neked segíteni, de nem köt...

- Semmi gond. Örülök. - mosolyogtam.

- Ne haragudj... - nézett az órájára. - Beszélgetnék még, de dolgom van.

- Nekem is ideje lenne elindulnom.... - felnéztem az égre... még mindig borult. Szuper.- Holnap találkozunk.

- Igen, holnap. Szia. - mosolygott és el is tűnt az épületben, én pedig beültem az autóba és hazahajtottam izgatott barátnőmhöz....

- NA??? - Lara már az ajtóban állt, amikor felértem

- Felvettek!!! - mindketten sikítottunk és szorosan megölelgettük egymást.

- Istenem..... de jó!!! - megfogta a kezemet és leültetett a kanapéra - Mesélj... mi volt?

- Hát... az a helyzet, hogy nem motormérnök leszek, hanem Vettel versenymérnöke. Áthelyeztette magát az eddigi és úgy döntöttek, hogy engem vesznek fel a helyére. - teljesen átszellemülve meséltem barátnőmnek. Egyszerűen még fel sem akartam fogni, hogy ez történik velem.

- Te jó ég!! - kapta a kezeit a szája elé - És találkoztál is már a pilótával?

- Igen. - sóhajtottam, mert eszembe jutott, hogy mit is mondott az apámról. - Egy bunkó majom az egész gyerek tetőtől talpig. - fintorogtam.

- Tessék?? Biztos, hogy Vettelről beszélsz? - Lara teljesen odáig van a szőke világbajnokért. Engem mindig is a száguldás és a technika vonzott, de őt jobban érdekelte, hogy melyik pilótának milyen teste van.

- Igen. Róla. - morgolódtam. - Bejött és.... oké, nagyon helyes. Tényleg jól nézett ki, de nagyon rosszul éreztem magamat mellette. Folyton engem figyelt.... tudod, hogy utálom, ha egy pasi engem bámul, ő pedig pont ezt csinálta.

- Arra nem gondolsz, hogy azért nézett, mert jól nézel ki?

- Én nem nézek ki jól. - húztam össze a szemöldökömet - Tudod, hogy mit gondolok magamról.

- Pedig amikor mentél a gálára akkor is gyönyörű voltál. És akkor te is bevallottad. - mosolygott és meglökte a combomat.

- Akkor jól is éreztem magamat a bőrömben. - hanyatt dőltem és a lábaimat Lara ölébe tettem. - De a legjobbat még nem is mondtam. - hirtelen felültem.

- És mikor akarod megosztani velem? - tette csípőre a kezeit.

- Elköltözhetünk.

- Tessék? Mindketten? - tudom, hogy Lara utálja ezt a lakást. Neki ez túl kicsi. Bár gondolom, hogy a Red Bulltól sem egy nagy villát fogunk kapni, de biztosan igényesebb valamivel mint ez.

- Igen. Christian megengedte, hogy velem gyere.

- Váááá!! Köszönöm!!! - szorosan a karjaiba zárt. - És mikor kezdesz dolgozni?

- Holnap utazok reggel Jerezbe.

- Mi? Már holnap? - konyult le a szájának a széle.

- Most vannak az első tesztek. Aztán hazajövök... és gondolom megint mennem kell majd a következőre. De gondolj arra, hogy továbbra is lakhatunk együtt.... és majd csak megoldom, hogy néha becsempésszelek egy- egy futamra.

- Annyira imádom, hogy te vagy a barátnőm. - csak öleltük egymást és egyikünk sem akarta elengedni a másikat. - Mesélsz nekem Vettelről? - szólalt meg halkan.

- Tudtam. - mosolyogva forgattam meg a szemeimet - Hát nem sokat tudok mesélni. Szőke, magas, kék a szeme, borostás és hihetetlenül magabiztos kisugárzása van. 

- Kérlek olyat amire tévén keresztül nem jövök rá.

- Jó illata van a parfümjének.... és kedves a sajtósa.

- De ő milyen?

- Lara.... kurvára megbántott. - hajtottam le a fejemet. - Ő... azt mondta, hogy csak apuci pénze miatt vagyok ott ahol. 

- Oh, Abbey. - könnyes lett a szemem, Lara pedig szorosan magához ölelt. - Figyelj, nem akarom őt védeni... de nem tud semmit rólad. És ha belegondolsz. - simogatta a hátamat. - Te mit gondolnál a helyében magadról? - egy kicsit eltolt magától. - Itt egy fiatal lány, aki diploma nélkül versenymérnök lesz a Forma1-ben. Minden rosszakarat nélkül a legtöbb ember erre gondol először. Ő nem tudhatta.

- Akkor is.... meg ahogy nézett....

- Miért? Hogy nézett rád? - tudom, hogy teljesen máshogy gondolkodik Lara mint én.... lehetséges, hogy mégsem az utálat miatt nézett úgy rám, hanem csak meglepődött és nem biztos benne, hogy jól végzem a munkám? Végül is érthető, hogy a lehető legjobb mérnököt akarja.

- Oké, nyertél. - sóhajtottam - Biztosan jobb lesz majd. - magamra erőltettem egy mosolyt. - Van két napja, hogy jobb legyen.

- Ez a beszéd! - vigyorgott. - És most iszunk a munkádra. - még én átöltöztem, Lara kerített pezsgőt, poharakat és két üveg bort is. - Egészségedre! - összekoccintottuk a poharainkat és egy jó film mellett megiszogattuk az egészet.....

- Szentséges úr isten!!! LARA!! - reggel hatkor ugrottam fel a kanapéról. - Lara, ébredj!! - megrángattam barátnőm karját, aki még mindig szunyókált.

- Mi... van? - egyikünk sem bírja a piát egy kicsit sem és pont most sikerült magunkat kiütnünk.

- Lara, kérlek segíts. Nem vagyok bepakolva és fél óra múlva indulnom kell.

- Mi? Te jó ég! - ő is felugrott és beszaladt a szobámba, én pedig követtem. - Oké... én pakolok neked... te meg... te meg készülődj. 

- Akkor megyek fürdeni. - megfogtam a törölközőmet, de megtorpantam. - Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lesz, hogy te pakolsz be nekem.

- Fürdeni nem tudok helyetted. - vett ki a fiókból pár melltartót - Menj már! - kénytelen voltam beleegyezni, hogy Lara pakoljon be nekem, de nem tartottam túlságosan jó ötletnek továbbra sem.

- Szerinted minden meg van? - már háromnegyed hét volt, de nem tehettünk semmit. Nem tudtunk hirtelen mindent összeszedni, amire szükségem lehet.

- Figyelj... ami nincs meg, azt majd veszel. Mást nem tudunk tenni. - tárta szét a kezeit és megfogta a gurulós bőröndömet, majd lehúzta az utcára, én pedig követtem a sporttáskámmal miután bezártam az ajtót

- Lara. Kérlek siess már jobban. Engem meg fognak enni. - hajtottam a tenyereimbe a fejemet. - Első munkanapom és máris nagyon elkések. Ráadásul miattam fog várni az a rohadt gép.... nem hiszem el, hogy ezt így megoldottuk. - csapkodtam a tenyeremmel a homlokomat.

- Figyelj, azért mert ütődött leszel, még nem fogunk gyorsabban odaérni. - fogta meg a kezemet. - Ehelyett inkább ígérd meg nekem, hogy minden nap felhívsz és elmeséled, hogy mi volt.

- Jó.. persze. - bólogattam - Biztosan csak erre fogok ráérni.

- Rá kell, hogy érj a legjobb barátnődre és pont.

- Oké, oké. - mint a kutya a kalaptartón úgy bólogattam én is és közben imádkoztam, hogy ne szedjék le nagyon a fejemet.

- Nagyon vigyázz magadra!! - Lara szorosan magához ölelt.

- Mindig vigyázok. - felvettem a vállamra a táskámat, megfogtam a bőröndömet és elindultam jobbra, amerre a biztonsági őr igazított. - Szia!! - integettem még Larának, majd megláttam Brittát, Sebet, egy másik szőke sráccal, így odamentem hozzájuk.

- Ha te ilyen remekül ismered a számokat, akkor végképp nincs rá szükség, hogy a mérnököm legyél. - remek fogadtatás Mr. Vetteltől.

- Bocsánat... elaludtunk és elég messze lakok innen.

- Nem érdekelnek a hálószobád és a pasiddal töltött éjszakád részletei. Ha meg van beszélve, hogy ideérsz, akkor érj is időben ide. És jegyezd meg, hogy kivételes alkalom, hogy megvártunk.

- Na de Seb. - lökte meg a vállát Britta. - Mintha te még soha nem késtél volna sehonnan.

- Jelen pillanatban ez a szőkeség új, nem pedig én. És ő késett, úgyhogy le is tolhatom. - sarkon fordult és felszállt a gépre.

- Ne is foglalkozz vele. - fordult felém a másik szőke férfi. - Heikki vagyok, Seb edzője. - nyújtotta a kezét

- Abbey vagyok. - ráztunk kezet.

- Haladnátok még ma? - Vettel kidugta a fejét a gépből, de aztán újra eltűnt.

- Rosszul kelt. - legyintett Britta.

- Úgy látszik én minden ilyen napot kifogok. - forgattam meg a szemeimet, mire Britta és Heikki összenéztek. - Miről nem tudok? - húztam össze a szemöldökömet.

- Nem érdekes. - rázta a fejét Britta.

- De... ha Sebnek kifejezetten velem van valami baja, akkor tudnom kéne róla, ahhoz, hogy változtatni tudjak. Nem gondoljátok?

- Ezen nem lehet változtatni. És különben is... itt az ideje, hogy ő is megszokjon valamit és ne morogjon folyton. De most már tényleg induljunk, mert lemegy a nap.

- Hadd segítsek. - Heikki elvette a cuccaimat.

- Köszönöm. - mosolyogtam, majd felszálltunk a gépre.

- Heikki, kérlek ülj ide mellém. - Britta és Seb egymással szemben ültek mellettük volt még egy-egy hely - Neked elég kényelmes ahhoz a vállad, hogy aludjak rajta. - Heikki egy szó nélkül leült Britta mellé

- Leülhetek? - kérdeztem Sebet.

- Tőlem állhatsz is Jerezig. - megrántotta a vállát. Nagyon sóhajtottam, de azért leültem mellé.

- Kérdezhetek valamit? - fordultam felé úgy tíz perc múlva. Heikki és Britta már bedugta a fülhallgatót a fülébe, így nem hallottak minket.

- Ha nagyon muszáj.

- Nem. Nem muszáj. - karba tettem a kezeimet és úgy döntöttem, hogy durcás leszek.

- Most nem beszélsz velem? - nagyon okos vagy. De még azt az örömet sem adom neki, hogy ezt megmondom. - Na akkor legalább az van amit én akarok. - a szemem csücskéből láttam, hogy mosolyog, ez pedig még inkább felbaszta az agyamat. Kinek hiszi ő magát? Megállj Vettel! Ha te így játszol, akkor előbb vagy utóbb de még nekem is elfogy a türelmem és akkor én is így fogok... sőt rosszabbul.... A nagy morgolódásom közepette sikerült elaludnom és már csak arra ébredtem fel, hogy Britta szólongat landolás után.

Sebastian:

Jerezben a hotel felé tartottunk éppen Szöszivel, Brittával és Heikkivel. Christian parancsba adta, hogy a mai napon nem mehetünk a pálya közelében, hanem legkorábban csak holnap, akkor is leginkább azért, hogy a Szöszi mielőtt bevetésre kerül, megfigyelhesse, hogy mennek a dolgok.

A visszapillantó tükrön keresztül meglátom a Szöszi szemeit. Tiszta, ragyogó kék szempár. De van benne valami, amitől a hideg futkos a hátamon. Mintha keresztüllátna rajtam, mintha egy nyitott könyv lennék számára, mintha egyetlen pillantásával az összes titkomat tudná. Szinte meztelennek, kiszolgáltatottnak érzem magam. Az arca halvány, bájos de a pír rózsás árnyalatot kölcsönöz neki. Olyan ártatlan. Vajon milyen lenne a… Nem, nem lehetnek ilyen gondolataim. Ő a mérnököm. Tiltott. De annyira vonzó.

A Szöszi észreveszi, hogy őt figyeltem és még vörösebb lesz az arca. Alsó ajkát fogai közé veszi úgy fordítja el a tekintetét. A kurva életbe, hogy lehet ennyire ártatlan és vonzó egyszerre? Kényszerítem magam, hogy elszakadjak a kék szempártól. Az útra figyelek.

- Hány éves is vagy Szöszi? – kérdezem csak, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget, na meg amúgy is Christian ismerkedést írt elő.

- Abbey, ha kérhetem – morogja, de azért válaszol. – Huszonhárom.

- Fantasztikus – mormogtam magam elé. Nem elég, hogy fiatal, tapasztalatlan, de még nő is. Ejj Szöszi, lesznek még bajok veled.

Alcázar

A hotelba érve mindenki elfoglalta a szobáját, ám meglepetésként ért, hogy a Szöszi és Britta egy szobába kerültek. Úgy beszéltük meg, hogy a mai napot a városban töltjük, és Britta és Heikki is velünk tartanak. A hotelban még ebédeltünk csak azután indultunk útnak. Mivel elég hideg volt nem vállaltuk a sétát, hanem inkább autóval mentünk. Nem igazán tudtam itt Jerezben milyen látnivalók vannak, ezért Britta informálódott kicsit a recepciós srácnál. Állítása szerint érdemes megnézni a valamilyen Alcázart, a Palacio Villavicencio-t, az Iglesia de San Miguel-t, meg a Sherry Bodegak egyikébe. Szóval beírtam az első nevet a GPS-be, majd útnak indultunk.

Az Alcázar egy 11-12. századból származó iszlám erődítmény volt. A legkevésbé sem érdekelt. Nem az én világom. De legalább észrevétlenül megfigyelhettem a Szöszit. Egy fekete farmer volt rajta, mely teljesen ráfeszült a combjára és a fenekére. A kabátja eltakarja felső testét, de azt a tegnapi nap már elég jól megfigyeltem. A csípője karcsú, a melle tökéletes. A lába hosszú, formás és a segge is csodás. Átfut az agyamon, hogy miért bújtat ilyen lábakat egy bakancscipőbe, mikor egy magas sarkú sokkal jobban állna rajta. De még így is az összes olyan fizikális tulajdonsága megvan, amit szeretek. Vajon milyen lenne… Fejezd be Vettel, ezt nem lehet.

Hogy eltereljem figyelmem inkább tényleg rátérek az ismerkedésre.

- És mondd csak Szöszi – kezdtem, de nem fordult hátra. Gondoltam, hogy ennek az az oka, hogy nem a nevén szólítottam. – Akkor Abbey – morogtam, és most végre méltóztatott rám figyelni. Viszont, ahogy kimondtam a nevét eszembe jutott még valami, ami eddig elkerülte a figyelmemet. – Így hívták a tavalyi autómat is.

- Juhé – mutatott be egy tökéletes kamunevetést a Szöszi. – Mit akartál kérdezni?

- Csak azt, hogy végül is még mennyi van neked az egyetemből? – kérdeztem, mert titkon azt reméltem, hogy az egyetem miatt nem igazán tud majd itt dolgozni, és keresnek mást a helyére. – És hogyan tudod megoldani a munkát és a sulit együtt?

- Levelezőn tanulok már, csak havi egy-két alkalommal kell bemennem, akkor is inkább csak gyakorlatok miatt – felelte és lelassított annyira, hogy most már mellettem sétált. – És még két év van vissza.

- És tényleg annyira jó vagy, hogy már a vége előtt is alkalmaztak versenymérnökként? – vontam fel kíváncsian a szemöldököm. Ha ez igaz akkor talán tényleg okos és tehetséges. De akkor sem szívesen tudom magam mellett. Nő, szőke és nagyon olyan.

- Már a középiskolában erre a pályára készültem – kezdett bele. – Egy évvel korábban érettségiztem, mint a velem egyidősek, majd az egyetemen is másfél év után ajánlatot kaptam az eredményeim miatt az ART-tól. Azóta már csak levelezőn folytatom a tanulmányaimat – magyarázza élvezettel, és én az arcát is megfigyelem. Bájos arca van, pisze orr, szépen ívelt ajkak. És amint észreveszi, hogy figyelem elpirul és ajkába harap. Zavarban van, nagyon is és feszengve mocorogni kezd. Észrevettem, hogy ha zavarban van mindig mocorog. Megfordul a fejemben, hogy mennyit tudnék ezen javítani egy… Hülye vagy Vettel, nem gondolhatsz ilyenekre.

A következő helyek se mozgatták meg igazán a fantáziámat. Ellenben Szöszivel. Ő viszont a kelleténél is jobban. Talán pont azért, mert tiltott. Nem lehetek vele együtt. Ő a mérnököm. Sokszor csak úgy akaratlanul is őt nézem, ahogy hevesen magyaráz Brittának, vagy elpirul Heikki egy beszólása után és az ajkába harap. Vonz az ajka, olyan nagyon csókolni való és én nem tudom elszakítani a pillantásom a szájáról. És az ajka csak az egyik, ami nagyon is hatással van rám.

- Van valami hobbid Sebastian? – néz rá érdeklődve Szöszi. Ohh, hát persze, hogy van, és legszívesebben veled űzném ezt a hobbit, de ez sosem fog megtörténni.

- Hát szoktam focizni, tollasozni, teniszezni – soroltam, ami épp eszembe jutott a versenyzésen kívül. Ja és persze az, amit te sosem fogsz megtudni. Képek villannak az agyamba, amint a Szöszi különféle pozitúrákban, például megkötözve fekszik az ágyamban, vagy szétfeszített karral-lábbal… A picsába, nem szabad ilyenekre gondolnom. És, ahogy ránézek rögtön enyhe pír jelenik meg az arcán, mintha csak a fejembe látna. Nem, nem tudhatja. Mint egy védekezésképp, Heikkivel kezdek beszélgetni. És ő csak mondja, mondja a magáét. Néha bólogatok, vagy mondok egy-egy igent, de nem figyelek. Gondolataim minduntalan a Szöszire kanyarodnak vissza. Vajon mennyit bírna elviselni? Meddig tartanak a határai? Ilyen és ehhez hasonló kérdések és gondolatok kavarognak bennem, és ez megrémiszt. Értsd meg Vettel, vele nem lehet, ő tiltott.

Mivel elég hideg volt, hamarosan visszaindultunk a szállodába. Örültem neki, mert talán, ha nem látom a Szöszit, nem lesznek ilyen gondolataim. Vágytam az egyedüllétre most. Szinte bemenekültem a szobámba, ahol csak a csend fogadott. Fáradtan nyúltam végig az ágyon és szinte azonnal elaludtam. De ha azt gondoltam, hogy a szobám magányában nem fog kísérteni a Szöszi formás feneke, melleinek vonala és az ajkai, amint a fogai közé veszi, tévedtem. Álmomban nem Hanna, hanem ő volt az…

Abbey:
-Kész vagyok Britta. Ha gondolod mehetsz. - mikor visszaértünk a városnézésről, egyből a szobánkba vettük az irányt és beálltam a jó forró víz alá
-Jól van. - felállt és elindult a fürdő felé, én pedig nekikezdtem fésülködni - Te lefekvés előtt megfésülöd a hajad? - fordult vissza
-Öhm, igen. Miért?
-Semmi, semmi. Csak ilyet még nem láttam. - mosolygott és bement a fürdőbe, én pedig miután összegumiztam a hajamat, bebújtam az ágyba és felhívtam a barátnőmet
-Te nő!! Órák óta várom, hogy hívjál.
-De... hát... Most hívlak és kész. - nem értettem, hogy mi a fene baja lett.
-Jól van. Csak azt hittem, hogy miután leszálltok felhívsz. - sóhajtott - Aggódtam.
-Bocsánat. Ne haragudj. Őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy folyton hívogassalak.
-Oké. Most az egyszer megbocsájtok. Na de mesélj. Milyen? - már sokkal vidámabb volt a hangja, ennek pedig nagyon örültem
-Szétnéztünk ma a városban.
-Igen. Tovább...
-Sebbel is váltottam pár szót. De nem túl sokat.
-De most már kedvesebb volt, ugye?
-Hát először jól lecseszett, hogy elkéstem és morgott. Utána a repülőn akartam vele beszélgetni egy kicsit, de akkor meg még mindig bunkó volt. Viszont most már talán ő is töri magát egy kicsit. Kérdezett az egyetemről és megkérdezte hány éves vagyok. - sóhajtottam
-Mi a baj?
-Semmi.
-Ismerlek Abbey. Mi baj?
-Nem tudom. - megrántottam a vállamat - Olyan furcsa az egész. Egyszerűen... én csak, olyan furán érzem magam vele. Mintha szégyellős lennék, csak nem tudom miért.
-Szerintem ez természetes. Végre egy veled majdnem egykorú férfivel vagy összezárva, aki nem mellesleg nagyon jól néz ki. Majd megszokod.
-Hát remélem. - kicsit elmosolyodtam - Most alszok, mert nagyon kifáradtam. Jó éjt Lara.
-Neked is. Puszi. - kinyomtam a telefont, letettem az éjjeli szekrényre és összekuporodtam a paplan alatt - Britta, mikor kell reggel kelnünk? - nagyon jó, hogy erről nem kérdeztem meg senkit. Szegény sajtós lány még a végén azt hiszi, hogy majd az én beosztásomat is meg kell terveznie, nem csak Sebét
-Christian azt mondta, hogy valamikor délelőtt érjünk ki és te Rocky-val leszel egész nap. Csütörtök reggel majd megismerkedsz a csapat többi tagjával.
-Remélem nem fognak utálni a szerelők is. - ásítottam
-Már miért utálnának? - ült fel Britta
-Hát mert nő vagyok. Szerintem Sebnek is ez a legnagyobb baja.
-Abigail! Hidd el, hogy Sebnek sem lesz semmi baja, csak egy kis szokás kérdése. Annyi az egész, hogy nem szeret nőkkel együtt dolgozni, de te nagyon jó fej vagy, úgyhogy csak nyugalom.
-Oké. - sóhajtottam - Jó éjt.
-Neked is. - lekapcsoltam a kis villanyt és végre aludhattam....

Reggel negyed nyolckor ébredtem, de Britta helyén már csak egy papírt találtam, amin az állt, hogy lement reggelizni és majd menjek utána. Fogtam is magamat, letusoltam, majd egy törölközőben megálltam a bőröndöm előtt és szidni kezdtem a barátnőmet. Szinte semmi olyan ruhát nem tett be, amit kedvelek, de nagy nehezen csak találtam egy inget, farmert, egy kötött kardigánt, ami még elviselhetőnek mondható. Épp fel akartam venni a fehérneműimet, amikor kopogtak
-Igen? - kitártam az ajtót, eszembe sem jutott, hogy csak törölköző van rajtam
-Szia. - Heikki állt az ajtóban és egy nagyot nyelt, ahogy végignézett rajtam
-Öhm... Brittát keresed? - kicsit behúzódtam az ajtó mögé
-Igazából mindkettőtöket.
-Ha minden igaz Britta már lement reggelizni és én is éppen oda indulok. - éreztem, hogy nagyon átforrósodik az arcom, annak köszönhetően, hogy Heikki így lát. Barátom sincsen, igazából még soha nem is volt, az egyik oka ennek pedig a nagy szégyenlősségem.
-Jó, akkor meg.... majd lent találkozunk.
-Oké, addig is szia.
-Szia Abbey. - becsuktam az ajtót, magamra vettem a ruháimat és szerencsére megtaláltam egy bakancsot és a barna dzsekimet is. A cipőt felvettem, a kabátot pedig kikészítettem egy táskával az ágyra és lementem Brittáékhoz.
-Jó reggelt. - mosolyogtam, de Heikkire nem mertem ránézni
-Neked is. - válaszoltak egyszerre
-Sebastian merre van? - leültem melléjük és végignéztem az étlapot
-Oh, hát ő ilyenkor még alszik. - legyintett Britta és belekortyolt a teájába - Ehhez szokj is hozzá, mert mi legalább két órával előbb szoktunk felkelni mint ő.
-Ezt jó tudni. - ilyen lusta embert. A gp3-ban bezzeg az összes pilóta hanyatt homlok rohan és minden érdekli, nem úgy mint itt.
Rendeltem magamnak egy nagy tál zöldsalátát grillezett csirkeelemmel és miután végeztünk Britta megígérte, hogy lehozza a kabátomat és a táskámat, ezért én beálltam a pulthoz vezető sorba és rendeltem még magunknak egy- egy kávét, ami nekem már a harmadik volt.
-Azt nem kéri a hölgy. - szólalt meg mögöttem egy férfi, amikor megfogtam a poharakat
-Már elnézést, de magának..... - nagy lendülettel fordultam meg, ám nagyon meglepődtem, amikor észrevettem, hogy Seb áll mögöttem - Szépséges jó reggelt Sebastian. - igazából nem is tudom eldönteni, hogy kedvességgel vagy inkább az övéhez hasonló bunkósággal tudnám-e jobban belopni magamat a szívembe - Te is kérsz? - tartottam felé az egyik poharat
-Én nem iszom ezt a szemetet. És neked sem kéne. Egy Red Bullt kérek. - nézett a pultos lányra, aki azt hittem, hogy menten elcsúszik a nyálán
-Na mert az kevésbé egészségromboló. - forgattam meg a szemeimet
-Ez nagyon finom és nem utolsó sorban még a szponzorom is. - olyan parancsolóan pattogó volt a hangja, de nem volt olyan vészes mint legelőször. Ez talán azt jelenti, hogy fejlődőképes.
-Seb, muszáj nekünk még ezen is vitáznunk? - kérdeztem óvatosan és lehajtottam a fejemet, mert rám nézett azzal az átható 'ismerlek nagyon is és gyűlöllek, mert ilyen vagy' pillantásával.
-Én nem vitázok. Tudom, hogy igazam van. - sarkon fordult és megállt az épp megérkező Britta, Heikki páros mellett. Odamentem hát én is, megköszöntem a cuccaimat Bittának és a kis négyesünk elindult kifelé a pályára.
A versenypályára kiérkezve megismerkedtem Rocky-val, aki azonnal el is rabolt és bemutatott két szerelőnek. Név szerint Stuartnak és Olenak. Kaptam egy fülest és a négy fiúval járkáltam egész nap. Sokat nevettem és ismerkedtem a környezetemmel és megismertem még pár embert, akik közül volt aki Mark csapatához és volt aki hozzánk tartozott.

-Hadd segítsek. - Rocky adott nekem két kartonnyi papírt, amikkel éppen a kiszolgáló helység felé próbáltam haladni, amikor Mark mellém ért
-Oh, nagyon szépen köszönöm. - mosolyogtam - Már azt hittem, hogy meggebedek.
-Komolyan nem hiszem el, hogy egy ilyen szép lányt hagynak ezek a csirkefogók megszakadni. - mosolygott, én pedig elpirultam. Nem is vagyok szép.
-Mindenkinek sok a dolga. - legyintettem
-De akkor is. Ezeket amúgy hová viszed? - kinyitottam neki az ajtót, tekintve, hogy tele volt a keze
-Guil adta, hogy egy kicsit ismerkedjek az autóval, Seb vezetési stílusával és úgy összességében mindennel. - letelepedtem egy asztalhoz és Mark letette mellé a dobozokat
-Ezek szerint te vagy az új mérnök? - meglepődött arcot vágott
-Igen, én volnék. - bólogattam
-Szabad? - mutatott a székre
-Persze, gyere csak. - nevettem
-Milyen helyesen kacagsz. - oh, megint pirulok szuper.
-Mikor ülsz újra autóba?
-Most enni akarok egy kicsit, aztán nemsokára. - intett a pultos lánynak, aki pár perc múlva már hozta is Mark salátáját és még beszélgettünk elfogyasztotta

Mark elment, mert újra autóba ült én pedig egyedül maradtam, ezért szakítottam magamnak időt arra, hogy kicsit körbenézzek. Bejártam a paddock területét, jól megnéztem az összes csapat motorhome-ját és bokszát. Majd megálltam a csapataink kamionja mellett

-El sem hiszem, hogy itt vagyok. - húztam végig a kezemet a Red Bull feliraton - És nem fogom hagyni, hogy a munkámat bárki is tönkre tegye. - teljesen úgy éreztem magamat, mintha újult erővel haladnék tovább. Magabiztos leszek! Igen, megváltozom. Nem lehet olyan nehéz az, hogy sok önbizalmam legyen.
-Hát te meg merre voltál? - Seb a box falának dőlve nyomkodta a telefonját, amikor visszaértem a nagy papírhalmaz elemzésből

-Hogy hogy merre? Volt egy kis dolgom?
-Webberrel fecsegni?
-Seb, neked meg mi bajod van? - tártam szét a kezeimet
-Az, hogy az én mérnököm vagy és nem vagy mellettem. - megragadta a karomat és úgy húzott maga után
-Eressz!!! - kirántottam a kezemet és szorosan magam köré font. Engem férfi többet ne rángasson. Gyűlölöm, hogy azt hiszik, hogy nekik mindent lehet, csak mert erősebbek
-Mi baj van? - idegesen fordult meg, ám megváltozott a tekintete, ahogy meglátta az arcomat - Valami gond van?
-Csak ne cibálj. - vettem egy mély levegőt - Tudok én menni anélkül is.
-Jó, akkor gyere. - megforgatta a szemeit és kisétáltunk a lelátóra, ahol már vártak minket a fiúk. A szurkolók jól megnéztek, de nem igazán foglalkoztam velük. Leültem az egyik székbe és csak néztem a köröző kocsikat. És természetesen a felépítésüket és vezetési stílusukat.
-Milyen napod volt ma? - kérdezte Heikki, amikor lifteztünk a szobáinkhoz a szállodában
-Egész jó. - vontam vállat - Jobban szeretem, amikor valami érdemlegeset is csinálhatok, de azért jó volt. Nagyon szuper itt lenni. - mosolyogtam
-Meghiszem azt, hogy szuper. - morgott Seb, miközben nyílt az ajtó és kiszálltunk belőle
-Miért vagy még mindig ilyen? - rázta meg Seb kezét Britta, miközben Heikki elköszönt tőlünk és bement a szobájába
-Csak. - rántotta meg a vállát - Jó éjszakát. Neked is Szöszi. - bement ő is a szobájába, mi pedig befordultunk jobbra a miénkhez
-Érdekes egy eset. - néztem Brittára miközben elindultam a fürdőbe
-Hát az. - értett egyet mosolyogva, majd elővette a laptopját és elnyúlt vele az ágyon, én pedig letusoltam. Aztán felhívtam még Larát, utána pedig már aludtam is...

Csütörtök reggel kicsit késésben voltunk, de hál istennek most nem miattam, hanem pont Seb miatt. Mikor nagy nehezen beestünk a pályára, ő már be is ült az autóba, én pedig a boxból figyeltem egy fülessel, hogy mi is történik kint.
-Jól van!! Felfogtam Chris, nem vagyok hülye. - épp Guil-től indultam a home-ba ebédelni, amikor Christian és Seb jöttek velem szembe és a pilóta természetesen morgott
-Szólj már neki! - nézett rá parancsolóan Christian - Szervusz Abbey.
-Szia Christian. - mosolyogtam - Átengedsz? - Seb pont úgy állt, hogy ne tudjak bejutni.
-Öhm... Szöszi...
-Khm!!
-Akarom mondani Abbey. Lenne kedved velem ebédelni?
-Hogy micsoda? - azt hittem, hogy összeesek. Sebastian Vettel ezt valóban tőlem kérdezte?
-Nem érek rá egész nap!! - na már hiányzott ez 
-Jó, persze. - bólogattam
-Akkor gyere. - kitárta előttem az ajtót és együtt mentünk az étkező részre....