4. rész

Sziasztok!

Nagyon- nagyon- nagyon nagy bocsi a rengeteg késés miatt!!

Csillu és én is nagyon szégyelljük magunkat, nem kezdenék magyarázkodásba, hanem megígérem (és nagyon remélem, hogy be tudom tartani) hogy a következő rész időben fog érkezni!

Mos pedig a lent következő rész miatt rá is fogtok jönni, hogy ki melyik szemszöget írja :)

Ugyanis a nővérkém most rendkívül elfoglalt volt, így csak az én irományomat élvezhetitek. 

De ha minden jól megy a következő részben már ismét olvashattok mindkét szemszögből :)

Az előző részhez nagyon szépen köszönjük a komikat és reméljük, hogy ide is fogunk kapni :)

(a komi határt pedig most megszűntnek nyilvánítom, elvégre pofátlanság lenne a nagy késésünk miatt)

Jó olvasást kívánunk!!

Puszi

Csillu & Brigi

4. rész

Abbey:

Ez a rohadt függöny…. miért nincsen behúzva? Hát megőrülök. Mit jönnek mennek az autók ilyenkor? Hiszen Lara be szokta nekem húzni a függönyt, ha én nem teszem meg. De hát akkor most miért nem húzta be? Mi van ha nincs is itthon? Mi van ha valami baja esett? – azonnal kipattantak a szemeim és mosolyogva jöttem rá, hogy a Forma1-es teszten vagyok és a szállodában alszok, csak éppenséggel az ablak felé fordultam és bevilágítottak az autók – De hol van Britta? Ő aludt az ablaknál. És… ez nem is a mi szobánk. – idegesen fordultam oldalra – Ááááááááááá!!!!! – egy szőke buksi kandikált kifelé a takaró alól, aminek az egyik felén én rajta feküdtem. Azonnal felugrottam és közben magamra tekertem a pokrócot, ami addig engem takart

-Mit csinálsz?? – nyöszörögve húzta még jobban magára a szőke fej tulajdonosa a takarót – Abbey, kérlek ne sikíts. Felkel az egész ház, arról meg nem beszélve, hogy engem sem hagysz pihenni. – felemelte a fejét és rácsapott egyet a párnára

-Sebastian!!! – meghökkenve bámultam a pilótát

-Szöszi. Eddig aludtál és szeretném, ha továbbra is ezt tennéd. – visszatette a fejét a párnára és a másik oldalra fordult

-De hiszen…. Sebastian!!!  - dobbantottam a lábammal

-Mi az isten van?

-Mondd, hogy…. ugye mi…. mi nem??

-Mit nem Abbey? – értetlenül rázta a fejét, de szerintem pontosan tudta, hogy miről beszélek. Láttam a szemében, hogy jól érti

-Ugye… nem történt köztünk semmi?

-Most is történik köztünk valami. Beszélgetünk.

-Kérlek… nézz be a takaród alá. – félve bámultam előre  és szorongattam a pokrócomat. Nem akartam mozdulni és magamat sem akartam látni.

-Minek néznék be? Láttam már eleget magamat. – lecsukta a szemeit

-Könyörgöm. Nézz be a paplan alá!!! – megemelte a jobb kezét és egyszerűen kitakarta magát, én pedig, hogy ne lássak semmit becsuktam a szememet – NA??

-Mi az isten lenne ha kinyitnád a szemeidet és hisztizés helyett hagynád, hogy pihenjek? – ideges a hangja. De hiszen én is ideges vagyok!! Nem szexelhettünk!!! Egyszerűen ez nem történhet velem meg velem!!

-Mi nem csináltunk semmit, ugye?  Kérlek mondd meg. – még mindig csukva volt a szemem és a fejemet is elfordítottam, hogy ha véletlenül, akaratom ellenére kinyílna a szemem, akkor se lássak semmit

-Szöszi. – vett egy mély levegőt – Nyisd ki bátran a szemedet. – már nyugodtabb volt a hangja, ennek pedig nagyon örültem, mert megrémisztett az előző.  – Nem csináltunk semmit. – ez a mondat volt az amire vártam. Egyből kinyitottam a szemet és rá is mertem nézni Sebre, aki oldalra fordulva feküdt egy mackóban és pólóban – Ugye megengeded, hogy betakarózzak? – bólogattam, ő pedig egy kicsit elmosolyodott

-Miért vagyok még itt? – továbbra is csak úgy álltam az ablak előtt mint egy fa

-Nem emlékszel?

-Hát… nem igazán tudom. – ráztam meg a fejemet

-Egy kicsit megártott a bor.

-Micsoda meglepetés.  – húztam el a számat

-Lementem neked kekszért és vízért. – mutatott az ágy elé csukott szemmel a kis asztalra – Mikorra visszaértem már aludtál. De annyira aranyos voltál, hogy nem akartalak felébreszteni, így lefeküdtem én is. De azt elárulhatnád, hogy miért is ébredtél fel

-Zavarnak az autók. – megfordultam, hogy szembe legyek az ablakkal

-Akkor húzd be szépen a függönyt. – tettem is amit mondott – Szöszi. Tedd már le azt a pokrócot, mert hasra fogsz….. az istenit!! Szóltam!! – sikerült rálépnem az egyik végére és tanyáltam egy szép nagyot

-Aúúú. – simogattam a combom oldalát

-Midet ütötted meg? – közben már a pilóta is felállt és leguggolt elém

-Nem érdekes. Mindjárt elmúlik.

-Komolyan nem értem, hogy minek kell neked túlbonyolítanod az életedet. – megfogta a karomat és felhúzott

-Hé… ne rángass már!! – húzódtam el tőle

-Bocs. – rántott vállat – Gyere. Aludjunk.

-Hogy mit csináljak? – most komolyan azt akarja, hogy visszafeküdjek az ágyába? Hát nem volt nekem elég nagy trauma, hogy egyszer mellette ébredtem?

-Aludni akarok és elegem van a zajongásodból! – megint olyan pattogó és dühös volt a hangja, miközben visszafeküdt a helyére. Utálom ezt!

-Nem zajongok én tovább. Csak veszek pár mély levegőt és visszamegyek a szobámba.

-De nem Brittával vagy egy szobában? – hirtelen felült

-De igen. Miért? – most meg miért akadt fenn ezen? Lehet, hogy jobban örülne, ha vele kéne együtt aludnia? Nem is rossz ötlet. Ő átmegy, én meg itt maradok. Ez az ágy úgyis kényelmesebb és nagyobb is.

-Ugye te sem gondolod komolyan, hogy…. – nézett rá a háta mögötti éjjeli szekrényre – Hajnali háromnegyed háromkor felébreszted? Keresztbe le fog nyelni.

-De így meg biztosan idegeskedik, hogy hol lehetek.

-Britta szerintem pontosan tudja, hogy nagy lány vagy és nem vesztél el. Másrészről pedig…. nincs semmilyen más!! – csapott rá az ágyra – Feküdj már le az isten szerelmére és aludjál!!

-De én nem akarok veled egy ágyban aludni. – ráztam a fejemet

-Eddig jól aludtál? – bólogattam, elvégre nem mondhatom, hogy nem – És eddig nem értem hozzád egy ujjal sem.

-Biztosan? – végignéztem magamon.  Végeredményben teljesen fel vagyok öltözve. Biztosan lenne valami furcsa érzésem, ha történt volna valami.

-A fenébe! Hát neked semmit nem lehet mondani? Fogd fel, hogy van nekem…. barátnőm és baromira nem akarok megdugni élettelen nőket, mert hogy annyira mélyen aludtál, hogy a harmadik világháború kitörése sem tűnt volna fel! – nem szeretem amikor veszekedik velem. Olyan ijesztő lesz. Nem ilyennek ismertem meg a tv-n keresztül – Szöszi…. ha kell most már könyörgök is. Nekem holnap… vagyis ma vezetnem kell és pihenni kéne hozzá.

-Oké. – vettem egy mély levegőt és lehúztam a lábamról a mamuszt

-Adjak egy mackót és egy pólót? – milyen figyelmes

-Hát… nem kell. Így is jó lesz…. Elfordulnál? – legalább a melltartót ki akarom szedni a pólóm alól

-Már alszok is. – hasra vágódott és elfordította a fejét is

-Tényleg nem látsz? – kicsatoltam a melltartó két pántját, majd a hátulját is, így anélkül le tudtam venni, hogy a pólómtól meg kellett volna válnom

-Szerinted? Még egy ilyen idegesítő nőt.
-Hallottam ám! - miért kell folyton sértegetnie
-Nem igaz, hogy csendben nem megy neked semmi.

-Bocsánat. – suttogtam, majd úgy döntöttem, hogy kibújok gyorsan a nadrágból és amikor ezzel megvoltam, bebújtam a paplan alá – Szögezzünk le valamit.

-Mégis mit? – visszafordult felém és közben a szemeit forgatta. Valószínűleg már eddig is elég ideges volt, de most majd még jobban az lesz. De nem érdekel!!

-Ez itt az én térfelem… - húztam végig a kezemet a paplanon – Az pedig ott a tied.

-Ez itt mind az enyém. – a lába megmozdult a paplan alatt és hozzáért a lábamhoz, amitől hátrálni kezdtem – Nincs rajtad a nadrág? – éreztem, hogy az arcom teljesen átforrósodik és emiatt lehajtottam a fejemet – Jól van. Az a tied, ez meg az enyém. Jó éjszakát.  – megsimogatta a kézfejemet. Most miért lett hirtelen ilyen? Jól esik, hogy megsimogatta  a kezemet. Sokkal jobb lenne ha nem veszekedne és ilyen lenne mindig.

-Neked is. – egy kicsit közelebb tettem a fejemet, de elaludni egyszerűen nem tudtam. A tudat, hogy egy férfi fekszik mellettem újdonság volt és egyben nagyon kiborító is számomra. Percekig csak forgolódtam. Jobbról balra. Balról jobbra. Hanyatt fekvésből hasra és vissza. – Ah. – tettem le a karjaimat a testem mellé

-Nem tudsz elaludni? – félálomban nyöszörgött mellettem

-Ne haragudj. Azt hittem, hogy nem ébresztelek fel.

-Elég nehéz nem felébredni, miközben egy tornádó fekszik melletted. – mosolygott – Ez segít? – kitárta a jobb karját felém. Idegenkedve pásztáztam a kart a sötétben

-Hát… nem tudom. – fogtam a paplan szélét és csak azt szorongattam. Oh, mint egy kislány. Pont olyan vagyok mint egy három éves kislány, aki fél a sötétben.... de nem is érdekel. Jó érzés kislánynak lenni. Szeretek kislánynak lenni. És most ebben a helyzetben szerintem lehetek is kislány nyugodtan.

-És ha kipróbálnád?

-De hozzá fogsz érni a meztelen lábamhoz.

-És akkor összedőlnek az Egyiptomi piramisok? – nevetett

-Tedd ide a kezed.  – megemelkedtem a fejemet és rámutattam a párnára

-Mennyi bajod van. – sóhajtott, de azért megtette amit kértem

-Nem kényelmetlen? – belefektettem a fejemet a tenyerébe

-Majd szólok ha az lesz.

-Ezt pedig ide. – mutattam a karomra, majd megértem a puha, meleg kezét a karomon – De ne gyere közelebb. – bizonyára nagyon érdekes pozíciót alkothattunk felülnézetből. Két ember, akik egy teljes kartávolságnyira fekszenek egymástól és a pasi keze a nő alatt, illetve felett van

-Nem megyek.  Ne aggódj és most már próbálj aludni. – sóhajtott

-Köszönöm.

-Mégis mit?

-Csak köszi.  – megrántottam a vállamat és lecsuktam a szemeimet. - Sebastian. - halkan szólaltam meg pár perc múlva
-Abigail.... - sóhajtott.
-Egy picit közelebb mehetek? - nem is volt olyan rossz érzés, hogy hozzám ér. És elvégre minden újat ki kell próbálni nem? Hát akkor most kipróbálom, hogy milyen lenne ha közelebb mehetnék... persze, csak ha megengedi
-Esküszöm, hogy megeszlek.
-Akkor nem! - megint megfogtam a paplan szélét
-Gyere már ide... te! - a kezét a derekamra rakta és anélkül, hogy ellenkezhettem volna teljesen magához húzott
-Hé!!
-Na de most már csend legyen! - ennyire közel azért nem akartam hozzá kerülni
-De ehhez most mit fog szólni a barátnőd? - halkan suttogtam
-Ch.... még, hogy a barátnőm.
-Na de....
-Semmi rosszat nem csinálunk. De esküszöm, hogy most már fogok, ha nem maradsz csendben.
-Igen is főnök!
-Ez már jobban tetszik. - bár a feje feljebb volt az enyémnél és sötét is volt, de szerintem elmosolyodott
-Jó éjszakát.
-Neked is. - sóhajtott és pár perc múlva már egyenletesen is szuszogott. Nekem pedig be kellett látnom, hogy nem is olyan rossz a pilótával. Azt hittem, hogy kellemetlenebb érzés lesz, amikor hozzám ér. De nem kellemetlen, sőt… egész jó érzés.....

Reggel Sebbel totál összegabalyodva ébredtem. A lábaim szorosan az enyémek mellett voltak, az izmos karja pedig átölelte a derekamat. De csak miután jól megfigyeltem a már igencsak hosszú szőke haját, akkor tűnt fel, hogy én is ugyanúgy fogom őt. Érdekes egy helyzet... de talán pozitívumként felírhatom, hogy nem ugrottam ki sikítva az ágyból. Inkább óvatosan lehámoztam magamról, felvettem a hajnalban levett ruháimat és átcsattogtam a szobánkba, ahol Britta idegesen járkált fel s alá
-Jó reggelt Britta. - köszöntem kedvesen
-Az isten szerelmére te nő! - hajította le a telefonját az ágyra - Egész éjszaka nem aludtam, mert azt hittem, hogy már valami bajod esett.
-Ne haragudj. Én csak... elaludtunk Sebbel és most ébredtem. - leszedem a szőke fejét, ha felébred az egyszer szent! Tudtam, hogy ez lesz, elvégre Britta olyan tyúkanyó típus és éreztem, hogy izgulni fog miattam. Még akkor is ha csak nem rég ismerkedtünk össze.
-Sebbel?? Te Sebbel töltötted az éjszakát?

-Én.... nem úgy.... Mi nem....
-Ch. - legyintett
-Britta, Sebbel beszélgettünk este és megittunk egy üveg bort. Nagyon nem bírom a piát és elaludtam, amikor ő elment nekem gyógyszerért... azt hiszem. - ráncoltam össze a homlokomat
-Nem az érdekel, hogy mit csináltatok Abbey. Izgultam miattad, mert tudom, hogy most jársz itt először és ráadásul szinte alig ismersz valakit.
-Azért nem először vagyok ebben az országban. - mentem a bőröndömhöz - Tudod, a gp3-nak is voltak itt tesztjei. És nagyon sajnálom, hogy nem szóltam, de a telefonom állapota miatt öld meg a pilótát és ne engem, ugyanis szétszedte és nem volt hajlandó visszaadni a darabokat. - vettem elő tiszta fehérneműket
-Csak könyörgöm máskor valahogy jelezd, hogy életben vagy. - tette össze a kezeit. Aranyos volt így. Olyan hatást keltett mint egy nővér, aki vigyáz a kishúgára... vagy mint egy tyúkanyó- Vagy máskor nem leszek veled közös szobában, mert megöl az ideg.
-Én igazán nem akarok a terhedre lenni azzal, hogy közös szobába raktak minket.
-Ah, dehogy. Nem így értettem. Én mondtam Christiannak, hogy így talán jobban tudok segíteni neked a beilleszkedésben. 
-Kedves tőled. - mosolyogtam - De azért is jöttem csak most, mert nem akartalak hajnalban felébreszteni.
-Máskor inkább tedd meg, mert úgy legalább két órácskát aludhattam volna a nulla helyett. Megyek is kávéért. - felvette a red bull-os kabátját - Oda tettem neked egy csapatpulcsit. - mutatott a székre
-Köszönöm. Megyek tusolni és igyekszem. - szaladtam is a fürdőbe, hogy nehogy rám kelljen várnia a csapatnak.

-Abbey, szeretnék veled váltani pár szót. - ért utol Christian amikor a Red Bull magángépéről haladtunk lefelé
-Öhm, Christian. - megvakartam a tarkómat. Seb már sebes léptekkel távolodott a géptől, pedig beszélni akartam vele - Nem lehetne ezt két perc múlva? Lenne egy pici dolgom. - mutattam a kicsit a kezemmel
-Jó, persze. Menj csak.
-Sietek. - bólintottam és a pilóta után futottam - Álljon csak meg fiatalember. - megfogtam a karját és egy nagy mozdulattal magam felé fordítottam. Valószínűleg nem számított rá, mert semmiféle ellenállást nem tanúsított 
-Neked meg mi bajod van? - meredt rám haragosan. Még ő haragos??
-Mi az, hogy nekem mi bajom van? - tettem csípőre a kezeimet - Normális vagy te? - még szerencse, hogy csak hatan jöttünk ezzel a géppel és nem fültanúja mindenki a kis beszélgetésünknek. A többieknek még dolga van kint, de nekem megengedték, hogy a mérnökkel ellentétben most hazajöjjek előbb, hiszen úgyis van még elintéznivalóm a régi munkaadóm miatt is
-Na itt lesz az ideje, hogy egy kicsit visszavegyél a hangodból. - még én vegyek vissza? Hát ő hogyan beszél velem?
-ÉN?? Én vegyek vissza Sebastian? Nem értem, hogy neked mi a fene bajod van. Reggel még egész normális voltál. Sőt, már kicsit meg is örültem, hogy rendben leszünk mi ketten, de most mintha elvágtak valamit. Mi ütött beléd?
-Belém aztán semmi. - rántott vállat
-Na ne mondd már. Egyáltalán nem értelek. - ráztam a fejemet - Az a baj, hogy reggel Britta letolt minket?
-Természetesen nem. Meg tudom magamat védeni és éppenséggel nem esek kétségbe amiatt, hogy Britta kicsit dühös rám.
-Akkor az a baj, hogy Ole azt hitte, hogy lefeküdtünk?
-Az sem érdekel, hogy mit gondolnak a szerelőim. De baromi nagy bajban leszünk, ha ilyen rövid az emlékezeted.
-Miért? Mit felejtettem el?
-Azt, hogy érthetően megmondtuk a szerelőknek, hogy nincs semmi köztünk és ha jól emlékszem pont te voltál az, aki letolta őket, hogy nem az a dolguk, hogy pletykákat terjesszenek. - és igazam is van eben szerintem
-De akkor meg pláne nem tudom. - tártam szét a kezeimet - Még a pitwallon sem én ültem ma, úgyhogy nem szúrhattam el semmit.
-Miért kell neked mindenre választ kapnod? Viseld el, hogy van amit nem tudsz. Heikki! Menjünk már!! - na ez szép mondhatom
-Mert szeretem tudni, hogy kinek mi baja van velem, hogy tudjak változni.
-Erre inkább nem mondok semmit. - forgatta a szemeit - HEIKKI!!
-Én sosem fogom megérteni a pasikat? - morogva fordultam el és mentem vissza a Brittával beszélgető Christian felé
-Szerintem ne add fel. Én elég kiismerhető vagyok. - mosolygott rám a finn edző
-Érdekes lesz a munkám Sebbel. - sóhajtottam - Neked meg sok sikert az elkövetkezendő napokhoz.... bár lehet, hogy csak velem ilyen bunkó. - forgattam meg a szemeimet
-Telefonált mielőtt felszálltunk a gépre. Szerintem az lehetett a gond. Ne hidd azért mindig azt, hogy te vagy a  ludas.
-Heikki az istenért! Haladjunk már!
-Na megyek, mert még rám is felhúzza magát. Szia Abbey.
-Szia. - mosolyogtam - Itt vagyok főnök. - álltam meg Christian mellett, közben pedig Britta Seb után rohant. Szegény lány, én most már okosan békén hagynám a srácot.
-Nagyszerű Abigail.
-Abbey.
-Oh, bocs. - mosolygott - Tehát Abbey, megérkezett a szerződés bontó papírod az irodámba, alá kell majd írnod. 
-Ugye holnap délután is ráér? Úgy tudtam, hogy holnap reggel pihenhetek. - ezt most lehet, hogy nem kellett volna mondanom a főnökömnek?
-Persze, nekem mindegy mikor. És akkor holnap az irodádat is elfoglalhatod.
-Vihetek be saját cuccokat is?
-Amit csak akarsz. És... na lehet, hogy hülyének fogsz most már gondolni, de szeretnék még egy csapatépítő dolgot nektek. De most menne a teljes csapat.
-A teljes csapat? Mindenki? Az egész gyár? - hol talál ő olyan helyet és programot, ahol mindenki tud beszélgetni mindenkivel?
-Jaj nem. Nem úgy értettem. - rázta a fejét - Seb szerelő brigádja és mérnökei, illetve ugyanígy Mark-é is. Külön külön lennétek, de mégis egy helyen, hogy azért kicsit velük is megismerjétek egymást. Elvégre te és Simon is újak vagytok.
-Ez jó ötlet. - bólogattam - A régi csapatomnál is volt ilyen. Minden évkezdetkor. És hová gondoltad? - vajon mindenkit beavat a főnök ilyen dolgokba?
-Kettőt és könnyebbet Abbey. - húzta el a száját - Még nem tudom. Nem szoktam túlzottan sok időt tölteni ilyen dolgok kiötletelésével, úgyhogy....
-Főnök! Van egy ötletem.
-Remek, de nem hívj már főnöknek. Úgy idegesít.
-Hát jó. Meglátom mit tehetek az ügy érdekében. - rántottam vállat - És hívd fel őket. - előhalásztam a válltáskámból egy névjegyet, ami Elenor lovardájához tartozott.
-Lovarda? - nézett rám meglepetten
-De még milyen lovarda. - mosolyogtam - Hivatkozz rám fő... Christian. És sok programot biztosítanak, biztosan tudsz választani.
-Megtanítanak lovagolni is?
-Aham, bármit. - mosolyogtam
-Hm, köszi. - zsebre csúsztatta a kis kártyát - Megyek, fel is hívom őket.
-Jól van. Akkor én mehetek is haza?
-Ühüm. - bólogatott és előkereste a telefonját
-Rendben. Szia Christian.
-Szia Ab.... oh, nehogy a régi lakásodhoz menj.
-Mi? - ez meg miket beszél itt össze?
-A barátnőd.... Lara?
-Igen, úgy hívják. - atya ég! Már megint mit művelt??
-Bent volt tegnap a gyárban és kiadtuk neki a kulcsokat. Amilyen kis lelkes volt szerintem már be is lakta. - mosolygott
-Ti most komolyan odaadtátok neki? - egy, hogy a fenébe lehetnek ilyen felelőtlenek? Bárki bemehet csak úgy a gyárba ahogy akar és bármi kihozhat? Kettő, Lara csak addig él, amíg haza nem érek!
-Mégis mi történhetne? És átküldted e-mail-ben a titkárnőmnek a képet, hogy kapjon egy kártyát a barátnőd, hogy be tudjon jönni a gyárba, nem igaz?
-Ah, tényleg. - kicsit elmosolyodtam - Bocsi, túl paranoiás vagyok bizonyos helyzetekben
-Semmi gond. 
-Oké, akkor.... hová is kell mennem?
-Lavender Grove 2.
-Köszönöm Christian. Akkor holnap találkozunk. Szia

-Szia. - a bőröndjeimmel trappoltam kifelé a reptérről és szerencsére gyorsan sikerült fognom egy taxit és tizenöt percen belül már otthon is voltam.... otthon? Inkább mondanám, hogy az új lakhelyemnél voltam.  A portaszolgálaton hamar túljutottam, amint megmondtam a nevem és felmutattam a Red Bullos kártyámat. A lakásba bejutás viszont már nem bizonyult valami könnyű dolognak, mert nem tudtam, hogy melyik a miénk. Végül aztán előhalásztam a mobilomat, amiben már szerencsére benne volt az akksi is, amit ugyan csak délután kaptam nagy nehezen vissza és felhívtam a barátnőmet
-Ki az? - a vonal túlsó végén egy álmos hang szólalt meg
-Lara drága, beengednél? - ő még álmos? Vagy most kelt fel? De hát este 7 is elmúlt.
-Oh, hogy már itt vagy. - sóhajtott - Máris megyek. - kinyomta a telefont, én pedig leültem egy kő virágos padra. Legbelül valahogy éreztem, hogy Larának jó ideig fog tartani mikorra leér.... és hát nem is tévedtem. De közben legalább kicsit szemlélődtem. Miközben utaztam a taxiban láttam, hogy egy fél utcányira lefelé van egy kis pékség vele szemben pedig egy élelmiszer bolt. Gyalog is bőven megtehető a táv, ráadásul pont útba esik majd mindig a munkahelyemre menet. A másik irányban pedig ha jók az emlékeim, akkor ott van az a v-betűs park, aminek soha nem tudtam megjegyezni a nevét. De arra emlékszem, hogy sokszor nyúztam apát, hogy engem hozzon el ide, mert csodaszép szökőkút áll a közepén.... legalábbis az internet szerint. De most már legalább nem kell aput nyúznom és bármikor átsétálhatok - Szia Abbey! - kiáltott az ajtóból Lara, mire én felugrottam és először jó alaposan megölelgettem. Olyan eddig még nem volt, hogy ne beszéltem volna vele majdnem 24 órán keresztül. De Sebnek ezt is sikerült megoldania azzal, hogy elvette az akksimat.

-Szia Lara. - átöleltem - Te ugye tudod, hogy három percen belül úgy le foglak tolni, hogy hajad se marad? - hátrébb léptem tőle és csípőre tettem a kezeimet
-Viszont ha meglátod belülről a lakást, akkor tuti nagyon gyorsan elfelejted az egészet. - annyira vigyorgott, hogy azt hittem szétszakad az arcra.... emlékeztet valakire. - Hozod? - mutatott a táskáimra, amiket én megfogtam és megindultam utána felfele - Nagyon spéci liftünk van. - továbbra is ott volt a letörölhetetlen mosoly az arcán - Csak a mi lakásunkban nyílik ki. - bepötyögött pár számot és el is indultunk felfelé - Íme az új otthonunk. - mutatott körbe, amikor kinyílt az ajtó
-Hű a mindenit. - letettem a táskáimat a fal mellé és kíváncsian követtem a barátnőmet 
-Ez itt a nappali. - egy kis folyosóról nyíltak még ajtók, de Lara egyenesen a terebélyes nappaliba húzott, ahonnan jobbra elfordulva a konyhával találkoztam
-Na itt minden vágyamat kiélhetem. - mutattam a remekül felszerelt konyhára
-Gondoltam, hogy tetszeni fog, de ezzel még nincs vége. Gyere. - megragadta ismét a karomat és vont maga után jobbra, balra, megint balra, megint jobbra, fel és le, ugyanis a barna barátnőm szerint ahhoz hogy mindent jól megcsodáljak, legalább negyven szögből kell látni egy teret
-Na várj, az én állam már valahol a fürdőnél elveszett. - mosolyogtam
-Szép a fürdő, csak kár, hogy közös. Az anyuéktól kapott lakásunkban volt sajátunk.
-Azt mondod, hogy nem akarsz velem osztozni a fürdőszobán?? - tettem csípőre a kezemet - Most nagyon mérges vagyok rád Lara. - dobbantottam a lábammal, de nem vagyok jó színész, így hamar elmosolyodtam - És senki nem mondta, hogy költözz ki a saját lakásodból, csak gondoltam, hogy hozlak magammal. - rántottam vállat
-Ami miatt imádlak. - nyomott egy puszit az arcomra - Gyere, még nem láttad a hálókat. - megint felmentünk a lépcsőn a tetőtérbe - Azt sajnálom, hogy csak ekkora hely van "dolgozószobának" - mutatott macskakörmöket a kezével
-Szerintem bőven el fogunk férni. Elvégre én tévé előtt szeretek dolgozni, azt pedig nem látom innen. - nekidőltem a korlátnak és lenéztem a földszintre
-Hát a tévét nem, de azt az akváriumot fogod látni, ha kihajolsz. - mutatott le - Majd szépen berendezem és itt fognak lubickolni a halak. - Lara most átment kislányba. Azért jó érzés tudni, hogy nem csak én viselkedek gyerekesen. Bár megértem Larát. Én is imádom a lovakat és pont így viselkedek mint ő, ha a nagy négylábúakról van szó. Ő meg a ragadós, csúszós tátogó apróságokat szereti
-Az nagyon jó lesz, ha lubickolnak, de remélem, hogy olyan kavicsot keresel, amit nem tudnak pakolgatni. - a régi lakásunkban Lara mindenhová halakat telepített. De szó szerint, minden egyes helységbe és természetesen nem kis apró ebihalakat, hanem nagy aranyhalakat, akik a szájukkal folyton a kavicsokat pakolászták az akvárium alján. Én meg az éjszaka kellős közepén nem tudtam elképzelni, hogy ki járkál nálunk.
-Nem fogják pakolgatni. - magabiztosan rázta a fejét
-Ajánlom is. Na de hol vannak azok a szobák? 
-Nézd meg először mind a kettőt és csak utána válassz.
-Ez nagyon érdekesen hangzik a te szádból.
-Bocs, de most jól esett egyszer nekem kimondanom. - Lara mindig is a cselekedjünk hirtelen és meggondolatlanul dolog híve volt. 
-Nekem ez kell! - ennyit bírtam kinyögni, amikor beléptünk az első hálóba
-Tudtam. - sóhajtott
-Te is ezt nézted ki? - fordultam meg szomorúan, de megörültem, amikor megláttam, hogy mosolyog
-Nem. - rázta a fejét - Én a másikat szeretném, amiben van egy narancssárga polc. - hát igen, aki odáig meg vissza van a színes dolgokért....
-Akkor ezt meg is beszéltük. - végighúztam a kezemet a bordó tapétával bevont falon. - Ez valami gyönyörű. - mosolyogtam
-Azért megnézed az enyémet is?
-Persze. - bólogattam és mentem utána - Ilyen van ott kint is? - mutattam ki a folyosóra, amikor bementünk a szobába és megláttam a narancssárga polcokat, amiket már emlegetett
-Valójában ez volt kint, a kinti meg itt bent. De én úgy gondoltam, hogy megcserélem, mert ez kisebb helyet foglal.
-Hogy te sosem változol. - sóhajtottam és elindultam vissza lefelé 
-Várj, még itt van a terasz. - megint megfogta a kezemet és kihúzott a tetőre
-Terasz is van? - követtem Larát, bár nem mintha ellenkezhettem volna
-Itt minden van. - mosolygott, miközben megérkeztünk a tetőre
-Ez tényleg egy főnyeremény. - leültem az egyik fotelba - Csak kár, hogy most hideg van. - húztam összébb magamon a kabátot
-Akkor menjünk le, főztem ma levest. Teljesen egyedül!
-Hű, gratula. - mosolyogtam
-Eszünk és közben mesélhetnél. Például kezdhetnéd azzal, hogy miért is nem hívtál fel, miután beszélgettél a szőkével és miért nem hívtál ma reggel sem?
-Azért, mert a kettő ugyanakkor történt. - leültem az asztalhoz és pár perc múlva hozott Lara egy nagy tányért levest
-Hogy hogy ugyanakkor? - majdnem kiejtette a kezéből a kanalakat
-Jól hallottad. Reggel mentem el Sebastiantól. - forgattam a szemeimet
-Te.... ti... Abbey!! - lehajolt és szorosan magához ölelt - Istenem, jól vagy? Milyen volt? Vigyázott rád? - csak úgy záporoztak a kérdései, én meg csak pislogtam
-Lara, félre értesz! - toltam kicsit hátrébb
-Oké, akkor magyarázd el. - leült velem szemben és maga elé húzta a saját levesét
-Először is. Ne hidd már egyből te is, hogy lefeküdtünk. Lara, hiszen ismersz.
-Jó, ne haragudj. Csak.... soha nem mondtál még olyat, hogy egy fiúval aludtál és a fiatal kis német olyan szimpatikusnak néz ki a tévében.
-Kimondtad a varázsszót. A tévében. Meséltem is valaha neked olyat Sebről, hogy milyen aranyos?
-Hát, most hogy így mondod. Annyira sokszor nem.
-Sokszor? Lara, ez a srác olyan mint a londoni időjárás. Általában köd van és csak nagyon nagy ritkán süt ki  a nap. - forgattam a szemeimet, miközben belekanalaztam a levesbe
-Te.... hülye vagy!! - ledobta a kanalat és nevetésben tört ki
-Hé, ne nevess. Teljesen igazam van. - azért én is kuncogni kezdtem, bár leginkább azon, hogy a barátnőm nem tudja abbahagyni a nevetést
-Azért ennyire rossz nem lehet.
-A hasonlatom pont ezért felelt meg. Amúgy nagyon jó ez a leves.
-Köszönöm. - látni lehetett a nagy vidámságot továbbra is az arcán
-Sebastian tényleg elég furcsa. Néha annyira normális, még azt is mondhatnám, hogy kedves, de máskor meg mintha megfordulna vele a világ. Én nem értem a pasikat. - sóhajtottam, de közben meg tovább ettem
-A pasikat sosem fogják a nők megérteni. És ez ugyanúgy visszafelé is igaz.
-Te sem érted meg őket? - Larának azért már volt jó pár barátja és mindig olyan boldog volt velük, bár azért nélkülük sem éppen boldogtalan. Ő folyton olyan mint egy búgócsiga, akit felhúznak, csak éppenséggel nem kezd el lenyugodni
-Nem drágám. - megsimogatta biztatás képp a kézfejemet - De mondd csak más helyes pasi nincs azon a munkahelyen?
-Nem éppen a pasikat szoktam nézni. Ilyet csinálhatsz máskor is. - megtöröltem a számat a szalvétával miután megettem az összes levest
-Na, de csak nem lehetsz teljes mértékben anti-nő. Azért csak megnézted őket nem? Kockás has? Esetleg tapadós, vizes izompóló? Vagy amikor lehajolnak akkor a fenekük?
-Ne már Lara! - csaptam meg a karját
-Mikor is mehetek veled? Majd én megnézem azokat a csávókat. - bőszen bólogatott
-Felejtsd el.
-Na de hát miért? Eddig volt hogy veled mehettem. - nézett rám kiskutya szemekkel - Hadd menjek!!
-Nem, nem. Felejtsd el. Ezek a srácok túlságosan csorgatnák utánad a nyálukat és nem koncentrálnának a munkájukra. 
-Olyan izé vagy.
-Szeretek ilyen izé lenni. - felálltam és betettem a mosogatógépbe a két tányért és a kanalakat - Kipakoltál már mindent? - a táskáimat becibáltam a nappaliba és kidobáltam belőle mindent. A koszosakkal pedig elindultam a mosógép felé
-Nem volt olyan sok amit ki kellett volna pakolnom. - jött utánam
-Ezt meg hogy érted? - fordultam felé - Neked millió ruhád és hozzá illő cipőd van.
-Persze, hiszen 998.987 ruhához pont ugyanennyi cipő dukál. - mindketten nevetésben törtünk ki
-Lara, te sosem változol.
-De remélem, hogy te majd most fogsz.
-Hát történt egy kis baleset. 
-Baleset Lara?? Miféle baleset? - na tuti, hogy haragudni fogok. Már előre érzem
-Tudod, azt csináltam, hogy az autók is ide kerüljenek, hogy.... hogy az enyémbe hoztam annyi ruhát az enyémekből amennyi belefért. A te autódba meg a tieidből hoztam. - logikus, elvégre Larának jóval több ruhája van mint nekem és a BMW-jébe és több holmi fér mint az én Hondámba
-Oké. - bólogattam
-Nos, útközben valahogyan.... én nem értem, hogy hogyan.- mutatott magára - Tehát kinyílt a hátsó ajtó és kiugráltak a ruhák.
-Aham, biztosan lábuk nőtt. ÉS még mi történt? - tettem keresztbe a karjaimat
-Hát így neked csak azok maradtak, amiket most visszahoztál. Meg azok a szép fehérneműk amiket én választottam neked. Jah és még azok amik... amiket szintén én vettem. 
-Nagyon vicces vagy barátnőm. - bedobáltam pár ruhát és tekergetni kezdtem a kacsolót
-Én nem vicceltem. - arrébb söpörte a kezemet és beindította a mosógépet
-Lara, most már nem vagy vicces!
-Én azt hittem, hogy eddig sem fogod viccesnek tartani.
-Te most komolyan kidobáltad a ruháimat??? - megölöm ezt a csajt
-Viszont már néztem itt a közelben plázákat és elmehetünk vásárolni délelőtt ha neked is megfelel. - tette fel védekezés képp a kezeit és szinte már cincogott, annyira elvékonyította a hangját
-Lara, de én szerettem a ruháimat!
-Viszont én nem.
-De nem is te hordod őket, hanem én! - mutattam magamra - Hová vitted őket?
-Egy ruhagyűjtő konténerbe. - nézett rám félve
-Konténer??? A kedvenc ruháimat?
-De hát most kerültél be a Red Bullhoz. Ott azon az izén... mondjad már... tehát ott fogsz ülni és....
-Pitwall.
-Igen, nos a pitwallon fogsz ülni és milliók fognak látni a tévében. Nem vehetsz fel akármit.
-Egyenruhába leszek, úgy ahogy mindenki.
-De Abbey akkor is! Ne hordj már egyenes szabású farmerokat, bakancsot és hatezer éves nagymama kötötte pulcsikat. Legyél már egy kicsit nőiesebb.
-De Lara én így érzem jól magamat. - összetettem a kezeimet és úgy magyaráztam neki, hátha megérti - A bakancs kényelmes, a pulcsik jó melegek és ha megbomlik egy szál, akkor könnyedén kijavítom. Viszont a nadrág miatt nem szólhatsz egy szót sem, hiszen a te nyomásodra már ki lettek cserélve. - forgattam meg a szemeimet - És utálom is a hülye répákat, mert nem tudom beledugni úgy a lábamat, hogy rajta van a bakancs. 
-Az ocsmány bakancsok. - most ő forgatta a szemeit
-Nem ocsmányok... vagyis de, mert rávettél azokra az idióta szegecsekre. Sosem vennék fel önszántamból olyanokat.
-Holnap elmegyünk vásárolni? - kérdezte halkan
-Felejtsd el. Holnap neked egy utad lesz. Visszaszerzed a ruháimat és nem érdekel, hogy hogyan. - megütögettem az aranyos kis pofikáját
-Kérlek Abbey.... te nem akarsz magad mellé egy férfit, aki szeret, aki vigyáz rád és akinek gyereket szülhetsz?
-Tudod, hogy erről mi a véleményem. - sóhajtottam és elindultam a szobám felé
-De az már olyan rég volt.
-Még hogy rég Lara! Nem veled történt. Szerinted hogy lennék én jó anya és jó feleség? - könnyes lett a szemem. Nem szeretek erről beszélni. Még minden nagyon elevenen él bennem és nem szeretem felhozni
-Pont emiatt lennél te a legjobb anya és a legjobb feleség. Ugyanis te sosem engednéd, hogy bármi baja essen a kislányodnak és biztos vagyok benne, hogy nálad jobban senki nem értékelne egy szerető férfit.
-És ennek az egésznek mi köze van a ruhákhoz? - megdörgöltem a szemeimet
-Csak próbáljuk meg. Adj esélyt nekik. - megfogta a kezeimet - És megesküszöm neked, hogy ha holnap eljössz velem és veszünk olyan ruhákat amik megmutatják, hogy milyen gyönyörű vagy, akkor személyesen fogom neked leellenőrizni az összes pasit, aki a közeledben van és nagyon fogok rád vigyázni.
-Ezt már megígérted egyszer. - elmosolyodtam
-Mire gondolsz? - ő is mosolygott
-Amikor elmondtam, hogy miért félek, hogy mi történt velem, akkor te megígérted, hogy megvédesz minden rossztól. - nevettem el magamat
-Ezt még most is betartom.
-De mondd csak, ezt a leellenőrzést ugye nem úgy értetted, ahogy én gondolom?? - húztam össze a szemöldökömet
-Mert te hogyan gondolod? - tudom, hogy tudja!! Oh, ugyanolyan mint Seb!
-Hát... hogy halmozod az élvezeteket. - erre megint kitört belőle a nevetés - Most már megint mit mondtam? - olyan szarul érzem magamat, amikor kinevetnek. Én nem tudok egyből valami frappánsat visszaszólni.
-Drága Abbey. - belém karolt és leültetett a nappaliba - Az élvezeteket akkor halmozom, amikor pezsgőhöz csokis epret majszolok. Amikor pasikkal fekszek le, akkor élvezem, hogy nő vagyok és azt is, hogy fiatal. - mosolygott
-Továbbra sem értem, hogy mi jó abban, hogy több férfivel is lefekszel az életedben.
-Szerettem valamikor azokat a férfiakat akikkel lefeküdtem. De a lényeg, hogy nem, nem így érettem a leellenőrzést. Csak arra gondoltam, hogy vigyázok rád. 
-És ha nem fogom magamat jól érezni a ruhákban?
-Egyezzünk meg három hónapban, oké?
-3 hónap???
-3 nap alatt nem tágul ki úgy egy ruha, hogy pontosan rád illeszkedjen. Tehát 3 hónapig azt hordod amit én mondok, úgy sminkeled magad és úgy csinálod meg a hajad, ahogy tanácsolom. Oksa? 
-Ez kezd egy kicsit sok lenni. - ráncoltam a homlokomat
-Oké, akkor legyen egyenlőre csak a ruha. És ha nem kezd el hozzád közeledni egy pasi sem és nagyon kényelmetlenül érzed magadat, akkor visszaváltozhatsz és még asszisztálok is hozzá.
-De én nem akarok két garnitúra ruhát, cipőt és minden egyebet megvásárolni. - tartok tőle, hogy a táskáim, alapozóim és hajbizgentyűim is repültek a táskámmal együtt
-Abigail! - felállt és csípőre tette a kezeit. Csak ekkor tűnt fel, hogy mennyire átvettem ezt tőle - Soha nem veszel semmit és nagyon jól keresel, most pedig még többet fogsz, ugye? - bólogattam - Akkor szerintem nem fog a földhöz vágni pár ruha. Kérlek! - pislogott rám
-Lehet neked nemet mondani? - sóhajtottam
-Imádlak!! - máris a kanapén térdelt és átölelt 
-De Lara.... és ha félek egy kicsit a pasiktól?
-Senki nem fog téged bántani. Én garantálom. - mutatott magára, majd még kicsit beszélgettünk a munkámról és miután már kellő képpen elálmosodtunk egymás után letusoltunk és bebújtam az ágyba
-Szia apa! - mosolyogva vettem fel a csörgő mobilomat
-Szervusz kislányom. Ugye nem ébresztettelek fel?
-Nem apa, dehogy is. Már akartalak hívni, csak őszintén szólva kiment a fejemből.
-Hát szép! Elfelejted a jó öreg apádat? - próbált szomorú lenni, de tudtam jól, hogy mosolyog
-Sosem tenném apa.
-Szerencséd Abbey. És mi újság veled? Milyen az új munka?
-Olyan mint egy munka. - mosolyogtam - Minden esetre kellően szeretem egyenlőre ahhoz, hogy ne meneküljek el sikítva. - és még jobban kedvelném, ha Seb nem lenne ilyen - És nagyon remélem, hogy majd egyre csak jobb lesz. - ez azt jelenti az én nyelvemen, hogy remélem, hogy Sebbel egyre csak jobb lesz
-Remélem, hogy csak jókat fogsz róla mondani.
-Mindenesetre erre vágytam és most sikerült. Ráadásul kaptunk egy lakást és jöhetett velem Lara is. Gyönyörű szép és nagyjából tíz percre van a gyártól.... gyalog tíz percre.
-És mehetett Lara is?
-Igen, Christian megengedte.
-Christian? Talán megakadt egy fiún a szemed?
-Apa!! - nem fogok a pasikról pont apámmal beszélgetni - Christian Horner, a csapatfőnök.
-Jól van na. De mi újság van a fiúkkal?
-Apa, semmi újság nincs a fiúkkal. - ez olyan ciki...
-Abbey, nem lenne jó, ha egy kicsit eljönnél lovagolni?
-Muszáj mindig felidegesítened ezzel? Nincsen szükségem terápiára már! Teljesen jól vagyok és különben is, ha lesz egy kis időm nagyon szívesen elmegyek lovagolni, ez lesz az első dolgom. De NEM terápiás célból. Rendben vagyok apa.
-Jól van, ne haragudj rám, csak aggódok érted. Érts meg, ez az apák dolga.
-Igen apa, tudom, hogy aggódsz, de ne hozd fel ezt minden egyes beszélgetésünk során valahogy. Tényleg jól vagyok. És hogy ebben biztos legyél elárulom, hogy holnap vásárolni megyek Larával, mert kitalálta, hogy szerez nekem egy rendes fiút.
-Na de tényleg rendes legyen. És szóljál minél előbb, mert szeretnék majd a körmére nézni annak a fiúnak. Neked csakis a legjobb jár. 
-A legjobb lesz apa. - sóhajtottam - Nem kell aggódnod, Lara megölné már a nézésével is azt a srácot, aki csak egy ujjal is hozzám ér az akaratom ellenére.
-Mindig is szerettem ezt a lányt. - nevetett - Na de látogass meg minket minél előbb. Nagyon hiányzol mindenkinek és főleg Adam emleget sokat.
-Eddig meglepetésnek szántam, de most már elmondom. Ha minden jól megy, akkor vasárnap reggel ott leszek nálatok és csak hétfőn délután jövök haza. Örülsz?
-Igen, nagyon. - tuti, hogy bőszen bólogat - Akkor várunk nagy szeretettel.
-Köszi apa. Vigyázzatok a pacimra.
-Ebben biztos lehetsz, de te is vigyázz magadra.
-Oké apa. Szeretlek, szia.
-Szia kicsim.
-Bejöhetek? - épp amikor lenyomtam a telefont, akkor dugta be Lara a fejét
-Persze, gyere csak.
-Hallottam, hogy telefonáltál.
-Apa volt az. De megint kiborított. - forgattam a szemeimet
-Mi baj? - megemelte a paplant és bebújt mellém
-Megint jön a pasikkal meg azzal, hogy jó lenne, ha megint terápiára járnék.
-Szerintem többet már nem segítene.
-Én is ezt mondom. - lenyomtam az én felemen lévő kis villanyt és Lara felé fordultam - Itt alszol?
-Ha nem zavarok. - rántott vállat - Meg ha van kedved még egy picit beszélgetni.
-Dehogy zavarsz. - mosolyogtam és kényelmesen elhelyezkedtem - Elmeséljek valamit?
-Még van mesélni valód és csak most mondod?
-Jól van na. - hajtottam le a fejemet
-Mondd már! - sürgetett mosolyogva
-Sebbel tegnap este....
-Mégis csak történt valami? - egyre nagyobb volt a mosoly az arcán
-Hát nekem már ez is sok egy kicsit.
-Csókolóztatok?
-Nem. - ráztam a fejemet - Így aludtunk. - odabújtam úgy Larához, ahogy tegnap este Seb magához húzott
-Abbey. - simogatta a hajamat, majd visszatornáztam magamat vele szembe - Milyen volt?
-Nagyon....
-Na?
-Jó. - éreztem, hogy megint átmelegedik az arcom és lehajtottam a fejemet
-Csak ennyi? Jó?
-Hát nem elég ez? - mosolyogtam - A lényeg, hogy tényleg nem volt rossz. Fura volt, de olyan furán jó. Nem bántott és nem is féltem, amikor átölelt. Csak azt nem értem Lara, hogy miért van az, hogy tényleg jól érezném magamat vele, de aztán hirtelen olyan bunkó lesz, hogy legszívesebben szembe köpném. - fintorogtam
-Na azt megnézném, hogy te szembe köpöd Sebastian Vettelt. - nevetett - Viszont figyelj rám. - megint megfogta a kezemet - Mibe fogadunk, hogy Vettel egy perc alatt megváltozik, ha meglát téged olyan szerelésben, amit én adok rád?
-Ez hülyeség Lara. Ha eddig utált, akkor ezek után is fog. Főleg még az kell, hogy nagyon lengén legyen öltözve és megjelenjen a barátnője, aki még esetleg féltékenységi rohamot is kap.
-Ha egy nő féltékenységi rohamot akar kapni, akkor az öltözetedtől függetlenül is fog. Hiszen előfordult már.
-Na nagyon remélem, hogy.... talán Hannának hívják. Nos, tehát remélem, hogy Hanna nem lesz olyan mint az a Sofia vagy Sonja vagy hogy hívták. - úgy két évvel ezelőtt az egyik pilóta barátnője kiverte a balhét, amikor gyakornokként a pilótája körül tevékenykedtem
-Csak örülj ha egy nő féltékeny rád. - mosolygott - Az nagyon jó jel. - kacsintott
-Lara, én nem akarok jó jelet.
-Te sosem akarsz semmit. A főzelékemet sem akartad megkóstolni a szülinapodon, aztán meg rájöttél, hogy milyen finom is.
-Jól van. - bólogattam - De most örökké ezt fogod felhozni?
-Igen. - mindketten nevetni kezdtünk - Alszunk? Ha jól érzem holnap egész nap talpon leszünk.
-Jó éjt drága Abbey.
-Neked is Lara. - lecsuktam a szemeimet és nagyon gyorsan úrrá lett rajtam a fáradtság....

-De én nem akarok menni mégsem Lara! Utálok vásárolni, te is tudod jól. - dobbantottam dühösen a lábammal, miközben a konyhában még köntösben iszogattam a kávémat
-De tegnap megígérted, hogy megyünk. Nem ellenkezhetsz. - Lara még nem ébredt fel teljesen. Igen furán néz ki ilyenkor. Karikásak a szemei, folyton ásítozik és azt sem tudja, hogy hány liter fekete teát igyon meg ahelyett, hogy inna egy csészével az én kávémból.
-De Lara... minek kell ez? Inkább szerezzük vissza a ruháimat. Gondolom  ki lehet szedni abból a konténerből. Azokat legalább szerettem. - most mi lehet ezen olyan nehéz? Megkeressük és Lara szépen belemászik. Ha bedobálni volt esze, akkor szedje is ki!
-Hidd el, hogy jó lesz az, ha veszünk neked új cuccokat. Amúgy meg kétlem, hogy vissza lehetne szerezni, ugyanis minden pénteken ürítik ki azokat a konténereket, és viszik el a rászorulóknak. 
-Direkt volt igaz? Pont péntek és pont olyan helyre ahonnan nem lehet visszaszerezni. Istenem Lara, egyszer biztosan megfojtalak - forgattam a szemeimet
-Jól van na, tudtam, hogy csak így tudlak rávenni erre az egészre. - édesen mosolygott rám és az volt a baj, hogy emiatt susem tudnék rá haragudni
-Hát remek. Na jó, mivel nincs kedvem veszekedni, ezért most elmegyek veled. De.... de ezt egyszer még valahogy visszakapod. - 'fenyegettem meg' a mutatóujjammal
-Akkor készülődj drága. Van 45 perced elkészülni. 
- Nekem csak öt kell. Nem én vagyok Csipkerózsika kisasszony - ez meg van hülyülve. Mikor kell nekem háromnegyed óra?
- Pont azért mondtam ennyit, hogy én is elkészülhessek időben.
- Jaj, te sosem változol. - lemondóan sóhajtottam, majd kénytelen voltam követni, hogy valami ruhát adjon nekem, ugyanis mindenem ami megmaradt a ruhaszárító kötélen lógott vizesen. Természetesen Lara pedig nem arról híres, hogy majd valami kényelmes és praktikus cuccal dob meg. Egyből előkerültek a tűsarkak, a tapadós felsők és nacik.... kényelmetlen nap elé nézek....
-Én ekkora helyen fix, hogy eltévedek Lara! - sóhajtottam a hatalmas nagy épület előtt állva. 
- Nyugi, majd én mutatom az utat. - belém karolt és nagy tempóval húzott maga után. Elképzelni sem tudom, hogy ilyen cipőkben hogyan tud sietni. Én mindjárt kitöröm a bokámat.
- Örülök. Mivel kezdjük? - minél előbb túl akarok esni rajta
- Először is H&M, és rucik.
- Mi? Nekem normális nyelven beszélj ne kínaiul. Én ilyen helyen nem szoktam vásárolni - nekem a hagyományos kisvárosi kínai boltok is jók szoktak lenni. Vagy ha találok valami drágább helyet, ahol olyat árulnak amik nekem megfelelnek, akkor ott vásárolok, hogy jó sokáig tudjam hordani a cuccokat.
- Majd most fogsz. Na gyere.
- Most komolyan az lesz, hogy te hozol nekem ruhákat én meg csak sorban felveszem őket? - úgy éreztem magamat mint egy tehetetlen. Lara beállított az egyik próbafülkébe és eltűnt, majd úgy két perc múlva jelenet meg újra
- Pontosan. És ezzel a kék felsővel kezded. - adta a kezembe az elsőt

- De Lara. Ebből kiesnek a melleim, amik baromira nem nagyok, de ebben a felsőben még ezek is látszanak - fintorogva nézegettem a ruhadarabot
- Majd ha felvetted meglátod, mennyire nincs igazad. Jól fog állni, higgy nekem. - kénytelen voltam felvenni, csak hogy minél gyorsabban túlessek ezen az egészen
- Igen, baromira jól áll. Lara, lehet, hogy neked jó lenne, de nézd meg milyen rajtam. Látom a melleimet ha lefelé nézek. - néztem lefelé
- De szemből nem látszik, nyugodj már meg. Jól áll. - persze, persze nem látni. Több pasival dolgozok mint nővel és a papírjaikra fognak esni a melleim
- Remélem következőnek valami olyat választasz ami nekem is tetszik
- Ehhez a pinkhez mit szólsz? - a következő felsőnek meg már pántja sem volt. Nem kellett volna, hogy sírjak a kék miatt
- Láttad már milyen színű a hajam? Nem akarok Barbie lenni. Én kocsikkal dolgozok, nem pedig Hollywood-ban lakkozgatom a körmeimet - sosem költöttem még csak körömlakkra sem
- Akkor is próbáld fel. Attól még, hogy ilyen a színe, nem jelenti azt, hogy Barbie babának tűnsz.
- Komolyan Lara, nem gondolhatod, hogy ebben tetszeni fogok bárkinek is. És ha Seb meglátja.... azt hiszi, hogy egy habcsók vagyok
- Dehogy hiszi majd azt. Meg amúgy is, mesélj csak, mi ez a dolog, hogy Sebinek nem fogsz tetszeni? - miért forgatja ki a szavaimat? Én legkevésbé Vetteltnek akarok tetszeni.
- Nem Sebi. És nem neki nem fogok tetszeni, hanem senkinek
- Te hoztad fel, hogy nem fogsz neki tetszeni, és mit fog gondolni ha meglát. - valaki fogjon le mert megfojtom!
- Folyton piszkál. Szerinted ha meglát egy ilyen felsőben, akkor majd azt fogja gondolni, hogy igaz, hogy lány vagyok, de értek a munkámhoz? Segítek. NEM. - artikuláltam rendesen, hogy megértse - Nem fogja ezt gondolni, mert olyan rajtam ez a felső, mint a karácsonyfán a habkarika.
- Jajj te, nem a ruha miatt fogja megítélni, hogy értesz-e a munkádhoz, vagy sem. - forgatta a szemeit
- Már megkaptam tőle, hogy nem engedi, hogy a kocsijához érjek. Pedig csak azt mondtam, hogy nem lehet műkörömmel csavarozni. - nemsokára úgyis meglátja, hogy én igenis sokat mászok be az autó alá és sokszor fogok segíteni a fiúknak - Jah és a legjobb hogy ez a barátnőjétől indult ki és ami még poénosabb, hogy hirtelen nem is tudta, hogy van neki. - biztosan nagyon fontos lehet számára
- Neked nem is a kocsiját kell szerelgetned. - még Sebet kezdi el védeni? Tudja jól, hogy szeretek segíteni a szerelőknek - De mi az, hogy nem tudta, hogy van-e barátnője vagy sem?
- Nem tudom. Olyan fura volt amikor megkérdeztem, hogy a barátnője szokott-e vele menni a versenyekre. Meglepett, mert azt hittem, hogy oda meg vissza van azért a lányért. Bár most hogy így belegondolok. - ráncoltam össze a homlokomat - Szegény csaj!! - elvettem Larától a felsőt és forgatni kezdtem magam előtt - De most akkor ezt a rózsaszínt is visszük?
- Lehet, hogy csak zavarban volt, vagy csak nem akar erről beszélni. - most komolyan, miért őt védi mindenben? - Igen, visszük. És ezt a feketét is. - adott egy csillogósat, amire már hangosan nem is mertem morogni
- Egyre jobb Lara. Igaz, hogy ez még csak három, de nem lesz már most sok? - egyszerre még nem vettem ennyi felsőt és van egy olyan rossz érzésem, hogy lesz ez még több is - Seb meg.... ő szerintem még a pasik közt is egy külön állatfaj. Bár én ebben nem lehetek biztos. Apun kívül más pasit nem ismerek jól. - és őszintén nem is akarok többet megismerni
- Lesz ez még több is, mint három. - na! Veszek lottót! - Nem ismered még régóta Sebet, lehet, hogy csak nehezen ismerkedik. Legyél vele türelmes. Veled se könnyű ám nehogy azt hidd. Mellesleg ott van Adam is. Őt is ismered és szereted apukádon kívül is.
- Tényleg, Adamra nem is gondoltam. - mosolyodtam el - De mi az, hogy nem könnyű velem? És nehogy már Vettelt védd a barátnőddel szemben! - nem akartam neki kimondani, de most már elérte - Én mikor védtem bármikor is a pasijaidat nem pedig téged?? - előfordult az is, hogy Lara megcsalt valakit. De én ekkor is mit csináltam? Megvédtem a barátnőmet, hogy velem volt és semmilyen más pasi nincs, csak egyszerűen szakítani szeretne.
- Na szép. Mi az, hogy rá nem is gondolsz? - tette csípőre mosolyogva a kezeit - Amúgy nem nekem nehéz veled, hanem a férfi munkatársaidnak, amiből valljuk be elég sok van. A te múltaddal nehezen ismerkedsz, és bizalmatlan vagy. Lehetséges, hogy Seb életében is van valami, ami miatt ugyanez a helyzet vele is, mint veled és csak így álcázza. Mellesleg nem védem, csak próbállak rávezetni, hogy nem kéne előítéletekkel viseltetni iránta. - neki bezzeg sosincsenek előítéletei
- Ő az aki előítéletekkel viselkedik. - érts már meg engem is Lara!! - Azzal az előítélettel, hogy nő vagyok. - elvégre kerek perec meg is mondta - Viszont de. Te véded. - mutattam rá - Csak legyen még egy pasid. Tök mindegy mit csinál ő lesz számomra az akit meg kell védeni. És nehogy már azt mondd, hogy Sebbel olyan történt, amit álcázni akar. Milyen ötleteid vannak. - forgattam a szemeimet - Na hol a következő rondaság, amit el kell viselnem?
- Hát mondjuk abban igaza van, hogy nem sok női versenymérnök van, emiatt lehetséges, hogy nem bízik még annyira benned, de majd te megmutatod, hogy milyen jó is vagy. - biztatóan mosolygott - Nem tudom mi lehet az életében, de valami biztos van. - lehet, hogy nem tudok valamiről és oviban együtt homokoztak? - És ne játszd a mártírt.
- Én mostantól nem beszélek veled Lara. - én mártír?? ÉN?? - És ha gondolod megbeszéljük, hogy legyél a pszichológusa, mert ennél jobban már nem pátyolgathatnád.
- Na jó, meggyőzni úgyse tudlak semmiről, vitatkozni meg nem akarok, úgyhogy haladjunk és vásároljunk tovább.
- Vásárlás, vásárlás. Hol Seb hol meg vásárlás. - ha megkérdezik egyszer esetleg, hogy mit utálok legjobban az életben biztosan ezt fogom mondani: a goromba Sebastian Vettelt, akit a barátnőm folyton véd és a vásárlást.
- Most épp vásárlás.
- Eddig meg Sebike. - fintorogtam
- Most akkor akarsz róla beszélni vagy sem? Mert nekem most épp nagyon úgy tűnik, hogy igen. - miket beszél?
- Már miért akarnék?
- Az előbb mondtam, hogy vásárlás lesz a továbbiakban, de te megint csak szóba hoztad Sebet. - de hiszen ő is csak erről a kettőről beszél mióta hazajöttünk
- Jól van na Lara! Én már....- sóhajtottam - Magam sem tudom, hogy mit akarok.
- Én viszont igen. Vásárolni.
- Nem szeretek vásárolni. Seb meg.... - én meghülyültem. Komolyan miért mondtam ki megint, hogy Seb??
- De most fogsz, mert megígérted. Sebet meg most elfelejted, most velem foglalkozol és nem vele.
- Jól van na, de nem tehetek róla, hogy foglalkoztat, hogy mi baja van velem. Hová megyünk most? - olyan jó, hogy ő csak ráncigál ide meg oda
- Majd úgyis megtudod. Nacik a következő cél. - de én nem majd akarom megtudni. Jó hogy Lara ilyen nyugodt, de biztos vagyok benne, hogy ő sem lenne ilyen, ha egy olyan stílusú csávóval kéne együtt dolgozni mint nekem
- Nadrágok.... és milyen nadrágok? És szerinted hogyan tudnám kiszedni belőle? - neki általában szoktak világot megváltó ötletei lenni
- Farmer, meg ilyenek. Majd, ami lesz. - keresgélte a jeans feliratokat - Sehogy, max ha leitatod, de a tegnapi esetből tanulva te előbb rúgnál be és mondanád el a titkodat, mint ő.
- Észnél vagyok. Én nem mondok el neki semmit. - miért kell folyton piszkálni azzal, hogy nem bírom a piát? - Viszont képzeld, azt mondta nekem, hogy szerinte szép vagyok.

- Nem mondott hülyeséget, tényleg az vagy, csak te nem tudod ezt elhinni.
- De hiszen tudod miért. Szép nőkkel nem tesznek semmi rosszat. - sóhajtottam. - Ez a nadrág? - megakadt a szemem egy farmeron, ami talán még kényelmes is
- Pont, hogy a szép nőkkel tesznek ilyent gyakran.  - simogatta meg a vállamat - Koptatott farmer? Jó lesz.
- Látod, nem csak rossz dolgokat lát meg a szemem.  - talán van bennem egy cseppnyi stílusérzék - Viszont Lara... nem tudom, olyan furán érzem magam mostanában. Valami olyan furcsa. - bár lehet, hogy csak izgulok a teljesíteni akarás miatt -Megyek felveszem. - indultam a próbafülke felé - Na, milyen?
- Jól áll. - bólogatott - Viszont miért érzed magad furán? - kivett két nadrágot a kosárból - De kell még ez a fehér és a fekete naci is. Ezek is jók lesznek. - nézegette őket
- Nem tudom. Zavar, hogy.... oké, nem beszélek erről. - megtiltotta, hogy Sebről beszéljek, nem? -  Ezeket is próbáljam vagy mivel ugyanaz a méret jó lesz így is? - nyúltam a nadrágokért
- De beszélj csak róla. Nekem tudod, hogy bármit elmondhatsz. - biztatásképp megsimogatta a karomat - Amúgy nem kell felpróbálnod.
-De azt mondtad, hogy most már ne foglalkozzak Sebbel, hanem azzal, hogy veled vásárolgatok. Amit teszem hozzá már nagyon unok, pedig alig vettünk még valamit. Minden másnap vehetem fel ugyanazt.
-Szóval miatta érzed magad furán? - kíváncsiskodott tovább - És igenis velem foglalkozol, de nem kell csendben lenned, beszélhetsz közben Sebről is, csak ne arról szóljon az egész, hogy szidod őt, mert úgy ahogy ő sem, még te sem ismered őt. - jó újságíró lesz. Remekül fogalmaz meg barokk körmondatokat - A ruhák miatt pedig ne aggódj. Eleinte majd én is adok kölcsön és úgyis nemsokára megint veszünk még pár darabot. Mellesleg neten is rendelhetünk még. - rántott vállat
-Hogy Lara mondd mit? - bámultam rá - Neten és MÉG veszünk? - pedig tényleg bíztam benne, hogy csak visszaszerezzük valahogy a régi ruháimat
-Hát persze. - mosolygott vidáman - És most, hogy a nacikkal meg vagyunk mehetünk a cipőboltba. A kérdésre pedig nem válaszoltál.
- Igen, Seb miatt érzem furán magam. Eddig nem volt baj és könnyedén ki tudtam parancsolni a tiszteletet magamnak. - Seb nem akarja nekem megadni a megszokott tiszteletet - Arról meg nem beszélve, hogy... libabőrös lettem, amikor hozzám ért a puha keze. De jó érzés volt az a libabőr. - hajtottam le a fejemet, mert tudtam, hogy baj lesz a pirulásos dologgal
- Nem megy minden első csettintésre, ő úgy látszik nehéz eset, de én tudom, hogy rajtad nem fog ki. - Lara mindig azt szajkózta, hogy nagyon kemény legény vagyok én ha akarok - Azt meg ne szégyelld, ha jól esik az érintése, szerintem ő pont nem az a típus, akitől félned kellene. - tehát most keresnem kéne egy olyan pasit mint Seb?
- Nem akarok már félni senkitől. Csak...
- Igen?
-Csak mégis félek. Valamiért.... valami olyan furcsa a pasik közelében. Főleg egy ilyen helyen. Mindenki erős, izmos. Egy fél perc alatt roppantanának össze a karjaik
-Ami veled történt, azután valamilyen szinten természetes, hogy félsz a közelükben és nem bízol bennük. Ezen már még több terápia sem tudna segíteni. De ne csak a rossz oldalát nézd a dolgoknak. - mosolyodott el - Erősek, izmosak. Nem csak bántani tudnak, de meg is védeni. De mesélj már róluk kicsit többet. Milyenek? Jól néznek ki? - megjött a jó öreg barátnőm
-Mégis mikor számít egy pasi jóképűnek? - tártam szét a karjaimat - És valahogy nem tudnád nekem elmesélni, hogy milyen érzés, amikor egy férfi hozzád ér.... úgy.... egy kicsit.... kicsit intimebben? - suttogtam az utolsó szót
-Ne mondd, hogy még sosem volt olyan, hogy ránéztél egy pasira és megfogott benne valami? A szeme, a szája, akármi. - hiszen tudja, hogy ha lett volna, akkor már rég közlöm - Azt nehéz elmondani, hogy milyen érzés. Neked kell érezni, hogy ha megérint az kellemes és jó érzés, vagy kellemetlen
- Nem mondhatom, hogy Sebbel kellemetlen volt. Furcsa volt, de nem rossz furcsa. - szégyellősen elmosolyodtam. Ilyenekről ritkán beszélgetünk, bár azért Lara mindig próbál belőlem kiszedni dolgokat - És hát... Ole és Stu olyan... olyan aranyosak, meg kedvesek, de nem tudom, hogy te helyesnek tartanád-e őket. Illetve számomra Rennie is kedves, meg nem öreg és szimpatikus is. De éppenséggel nem figyelem a szájukat meg a szemüket. - ráztam a fejemet - Bár azt sem értem, hogy ők miért nézik meg folyton a fenekemet. - már feltűnt párszor, hogy ha lehajolok, akkor megáll mögöttem az élet - Engem baromira nem érdekel az övéké. - mentem a barátnőm után - Na nem Lara!! Azt a cipőt most teszed le! Bármit csak azt nem! - Dubajban nem építettek ilyen magasságú felhőkarcolót mint amilyen magas ez.
- Azért furcsa, mert még nem tapasztaltad, hogy milyen, ha kedvesen és szeretettel érnek hozzád, csak azt, ha durván és erőszakosan. De majd megszokod. - nem tudom, hogy ezt a biztató arcot honnan szokta előszedni, de minden esetre jó érzéssel szokott eltölteni - Rákerestem még otthon a szöszi német szerelőire és akiket említettél tényleg jól néznek ki. - hevesen bólogatott és a szemei is felcsillantak. - A fenekedet meg azért nézik, mert jól nézel ki, ezt ne szégyelld. - ütögette meg a sajátját - Dee, ez a kék ez nagyon jól néz ki. Ezt meg kell vennünk. Kiemeli a formás lábaidat.
-Lara, én ilyenben nem tudok dolgozni. Gondolj csak bele, rálépek egy csavarra, kitörik a sarka a bokámmal együtt. Illetve ebben nem lehet szaladni meg fel- alá járkálni a gyárban. Ami meg a fenekeket illeti. Utálom ha bámulnak, úgy érzem magamat, mintha meztelen lennék. Ez olyan rossz. Már csak emiatt sem érzem, hogy hogyan lehetett már több barátod is. Nem vagy szégyellős? Olyan rossz volt csütörtök este is, hogy levettem a nadrágomat és Seb hozzá ért a lábamhoz. Azt hittem ott halok meg, pedig nem is látott.
-Gyárba pont tudsz benne menni, ami pedig a nem tudsz benne járást illeti, ha nem tűnt volna fel most is egy ilyen van a lábadon és még csak meg se botlottál benne sosem. A futam hétvégeken meg úgyis muszáj leszel abba a förtelmes csapatruhába bújni azt mondtad. - hé, fintorogni én szoktam. Lopja a dolgaimat! - Aki szeret téged az el fog fogadni olyannak, amilyen vagy előtte nem kell szégyellősnek lenned.
-Még hogy ne legyek szégyellős anyaszült meztelenül egy pasi előtt.... ch, vicces. De tudod mit? Hagyjuk is ezt a témát, ugyanis én baromi jól elvagyok veled. Húsz év múlva meg majd veszek két macskát. És arról nem tehetek, hogy annyira vaksi vagy, hogy nem veszed észre a botlatozásomat, pedig melletted történik. És nem förtelmes a csapatruha. Ráadásul szerintem idén lesz benne egy kis lila is, hiszen az autó is kapott lila árnyalatot. És Seben is láttam kicsit másabb csapatruhákat, biztos adnak nekem is és majd tök változatosan tudok öltözni. - mosolyogtam
-Majd figyeld meg, hogy a szerelmed előtt nem leszel az. Mellesleg utálod a macskákat és allergiás is vagy rá, úgyhogy azokkal nem hiszem, hogy sokra mennél. - miért pont a macskákat mondtam? Majd máskor figyelek és akkor nem lesz mibe belekötnie - Ennyi botladozás pedig belefér, velem is előfordul néha. A csapatruhákkal meg ne kergesd magad hiú ábrándokba. De most viszont mehetünk alkalmi ruhákat venni. Azok is kellenek
-Ácsi! Alkalmi ruha, minek?? - Lara megkergült - Akkor majd kutyákat veszek, azokat szeretem, elvégre a lovardában is sok van. És nem hiú ábrándok, szépek azok a ruhák. És le is szótagolom ha szeretnéd. NEM KELL MEL-LÉM PA-SI!!
-Kellenek. Egy ilyen helyen előfordulhatnak olyan események, ahová ilyen ruha kelleni fog. Így pedig nem kell kapkodnunk, hogy nincs egy se. Hiszi a piszi hogy nem kell pasi. Majd akkor mondd ezt, ha már lesz melletted valaki, akit szeretsz.
-Én nem szeretem a pasikat és pont. Na legyünk már túl azokon a rohadt ruhákon és haladjunk. Még enni is akarok valamit. - miért kell mindent megnézegetnie amit úgysem veszünk meg?
-Legalább magadat ne csapd be, mert engem nem tudsz. Ezt a pezsgőszínűt próbáld fel, ehhez még cipőt is vettünk az előbb. - adott a kezembe egy pántos hosszú ruhát
-Pezsgőszínű.... azt fogják hinni, hogy piálok szüntelenül. És miért csapnám be magam?
-Már hogy hinnék azt, ez csak egy szín. Próbálod magaddal elhitetni, hogy nincs szükséged pasira, pedig ha már lesz akit szeretsz és aki viszont szeret meg fog változni ez a véleményed.

-Az a férfi még nem született meg, akit én szeretni fogok. De Lara én ezt továbbra sem értem. Itt benzin, gumi meg alkatrészek vannak. A te munkádhoz lehet, hogy szükség lesz ilyen jelmezekre, de hozzánk nem. - utálok ilyeneket felvenni, de azért elindultam a próbafülke felé
- Vagy mégis. De én nem foglak meggyőzni semmiről úgyse, majd rájössz magadtól. - legyintett - Hidd el, hogy lesz itt is olyan esemény, ahol ez a viselet lesz a kötelező. Szponzori események, meg ilyenek.
-Milyen szakképzett lettél. Végeztünk már? - eddig is untam, de most meg már főleg
- Még ezt a kéket felpróbálod és igen, amúgy ez a piros nagyon jól áll. - belebújtam egy újabba
- Szerinted minden jól áll. - mentem vissza a függöny mögé, hogy miután kibújtam a pirosból felvegyem a kéket -  Miért nem veszed meg magadnak? - kiabáltam ki miközben magamat nézegettem a tükörben. Már megint kilátszódnak belőle a melleim. Még jó, hogy legalább a lábaimat takarja - Te is tudod, hogy ez nem én vagyok Lara. - néztem rá, amikor bedugta a fejét

-Nagyon is te vagy. Na mehetünk? - hirtelen ilyen sürgős lett neki?
-Igen, mehetünk. De ne magyarázz már meg nekem mindent. - úgy fogok kinézni ezekben mint egy bohóc - Eszünk valamit?
-Aham. Farkas éhes vagyok már. - bezzeg már éhes, tehát ezért a nagy rohanás
-Akkor menjünk. De ugye más ruha nincs mára? Be kell még mennem a gyárba is, ne feledd
-Eszünk és mehetünk is oda. Mára végeztünk. - mosolygott
-Na hál istennek. - de miért csak mára? Attól tartok, hogy fog még emiatt fájni a fejem - Ilyenkor szeretlek ám
-Tudom, hogy mindig minden esetben szeretsz, nem csak ilyenkor. - vigyorgott
-Kis egosita! Na haladj arrafelé amit enni szeretnél - mutattam a kajáldákra, mert tudtam, hogy úgysem én, hanem barátnőm fog dönteni az ebédünkről....


-Lara, megkérhetlek rá, hogy itt maradj? - a  szerintem teljesen felesleges vásárlás után a gyárba vettem az irányt, hogy pár dolgot még elintézzek, amire Christian is megkért
-Most komolyan azt akarod, hogy itt kint ücsörögjek a hidegbe? - kiszállt utánam a kocsiból
-Reggel még azt mondtad, hogy meleg van. - forgattam a szemeimet
-Az még reggel volt, most meg délután négy múlt. - jött utánam
-Lara, kérlek. Csak most azt egyszer. - fordultam felé
-Semmi rosszat nem fogok csinálni és különben is. Már jártam itt, mindenkivel nagyon jóban lettem. - mosolygott és még előttem ment be az épületbe
-Hát persze. - sóhajtottam - Ülj le, nemsokára jövök. - mutattam a büfé felé - Ne csámborogj el!
-Oksa főnökasszony.
-Szia....
-Eva. - segített ki mosolyogva a recepciós lány
-Tehát Eva. Nem tudod véletlenül, Christian most bent van? Állítólag alá kéne írnom pár papírt.
-Azt biztos, hogy bent van... és szerintem vár is rád. Ha gondolod felcsöröghetek....
-Nem szükséges köszönöm. Nem fog leszakadni a lábam ha felmegyek hozzá. - mosolyogtam és megnyomtam a lift hívógombját, amivel nem sokkal később elértem Christian irodáját.
-Igen. - azonnal hallottam Christian hangját miután kopogtam
-Szia Christian! Zavar? - dugtam be a fejemet
-Nem, gyere csak nyugodtan Abbey. - intett a kezével, így beljebb is mentem és megálltam az asztala előtt 
-Foglalj helyet bátran.
-Kö...
-Bocsánat főnök bácsi. - azt hittem, hogy elsüllyedek, amikor megláttam, hogy Lara dugja be a fejét - Csak kérdezni szeretnék magától két dolgot.
-Ha elárulja, hogy ki maga, akkor szívesen válaszolok. - mosolygott Christian, én pedig nekitámaszkodtam az egyik szék háttámlájának
-Ő lenne Lara Whitre. - morogtam
-Ah, Ms. Whitre. Miben segíthetek? - Christian felállt és kezet fogott Larával
-Nos, tudja főnök bácsi az én drága szőke barátnőm egész nap veszekedett velem ami miatt megvetettem vele egy csomó drága estélyi ruhát. Igazam van, hogy kelleni fognak ilyen ruhák?
-Igen Abbey, szükséged lesz ilyen ruhákra. Nem is sokára. - felemelt egy borítékot - A második kérdés?
-Itt találom most a pilótákat? Nagyon szeretnék kapni egy autogramot. - milyen jól játszik. Mint egy aranyos kislány, csak az a fura, hogy ő nem is szereti az autóversenyeket. Mi a fenének neki az aláírás? És én amúgy is hoznék ha kérne. Lara, Lara, miben sántikálsz?
-Mark biztosan nincsen most bent, de Sebastian szerintem valahol itt bujkál. Vagyis láttam úgy egy órája Brittával  a büfében.
-Nagyon szépen köszönöm főnök bácsi! - somfordált az ajtó felé
-Ne...
-És nagyon szépen köszönjük azt a gyönyörű lakást. - még bele is vág Christian szavába.... istenem!! - Fantasztikus a kilátás, a berendezés, meg úgy összességében minden. Nagyon hálás vagyok, hogy én is odaköltözhettem.
-Igazán nincs mit köszönnie.
-De jó lenne ha nekem is ilyen főnök bácsim lenne. - nézett rám mosolyogva - Na majd lent találkozunk. Viszlát főnök bá...
-Kérem, ne hívjon már engem főnök bácsinak. - sóhajtott a csapatfőnök - Christian vagyok és kérem tegezzen.
-Oké. Christian. - ütögette meg az ajtón a nevet - De akkor te is tegezz engem. Szia.
-Szia Lara. - végre becsukódott az ajtó és csak kettesben maradtunk a csapatfőnökkel. Viszont én nagyon kellemetlenül éreztem magamat
-Már értem, hogy miért nevezik el a cunamikat. - nevetgélt - Lara nevű volt már?
-Az én drága barátnőm még egy cunaminál is rosszabb. - csak tudnám mit akar Sebtől és Marktól - Tényleg nagyon sajnálom Christian. - leültem vele szembe és rákönyököltem az asztalára
-Mit??? - nézett fel rám meglepetten
-Az előbbit. Tényleg bocsánat. Megesküszöm, hogy Lara többet nem teszi be ide a lábát.
-Jaj, miért nem? Nagyon szimpatikus lány. Mi a végzettsége?
-Még nem végzett. Nem tudta elsőre eldönteni, hogy mit is akar tanulni, így van még két éve az egyetemből plusz a mesterképzés
-Na és mi lesz ha nagy lesz?
-Hát.... - megvakartam a tarkómat - Sport... újságíró. - behúztam fülemet farkamat
-Na akkor hamar tessék nekem szólni ha végez, mert egy ilyen jó munkaerő nem kerülhet a sajtó oldalára.
-Tessék? - fel akarja venni Larat? De hát milyen állásra?
-Majd megbeszéljük akkor. Itt van a szerződés felbontásod az ART-tól. - tolt elém egy papírt
-Elolvasta már valaki? - fogtam egy tollat
-Igen, én
-Te mindig mindent elolvasol? - ráfirkantottam a nevemet
-Veled ellentétben igen. - mosolygott és elvette tőlem a papírt - Ez pedig itt egy meghívó. - adta oda a borítékot amit meglegyezett, amikor Lara itt volt
-Meghívó? Mire?
-Év eleji gála a csapatunk számára. Csak mi leszünk ott, kötelező a megjelenés. Plusz..... na azt majd megtudod.
-Miről van szó?
-Van egy szokásos bál szerűség év elején a csapatok számára. Pilóták, csapatfőnökök, vezetők, esetleg sajtósok, edzők.
-Én egyik sem vagyok.
-Tudom, de számodra is kellett kérnem egy meghívót és remélem, hogy el fogod fogadni
-Most már nagyon összezavartál. - ráncoltam össze a homlokomat
-Nem ez volt a célom de most már mindegy. - legyintett - Majd megtudod miről van szó. 
-Aham, most mehetek?
-Igen, persze. - pakolászott papírokat - Mielőtt még hazamész nézd meg az irodádat. Egy emelettel feljebb, a folyosó végén. 402-es iroda.
-Köszönöm. Szia.
-Szia Abbey.
-Abigail. - szólt Kyra, Christian titkárnője 
-Tessék. - odaléptem hozzá
-Ez a korábbi csapatodtól jött. - adott a kezembe egy kisebb karton dobozt - Gondolom az irodádban voltak.
-De jó fejek, hogy csak így elküldték. - sóhajtottam - Köszönöm szépen. - átvettem a dobozt és megkerestem az irodámat, ahol nagy meglepetésemre Rocky bent volt - Ah, szia Guil.
-Szia Abbey. Már nem tart sokáig ígérem, csak még ezeket bedobálom. - pakolászott az asztalon
-Ah, ugyan. Én nem sietek sehová. - legyintettem - Csak beküldött Christian nézzek szét. De nem akarlak semmiképpen sem kitúrni az irodádból. Gondolom, hogy már megszoktad ezt a helyet, biztosan találnak nekem egy másikat.
-Na ne butáskodj. - mosolygott - Ez a versenymérnök irodája és közelebb is van a fejlesztőkhöz, hogy ne kelljen annyit mászkálnod.
-Hát jó. Bármit pakolhatok ide? - feltűnt a hatalmas nagy csupasz fal, ami a jobb oldalamon volt
-Nem szólnak bele mit hozol be. 
-És szerinted ki az, aki tud nekem segíteni abban, hogy kapjak ide nagy plakátokat az autó alkatrészeiről és magáról az autóról is?
-Miken jár neked az agyad?
-Hatékonyabbá szeretem varázsolni a munkámat. - mosolyogtam - Most találok valakit?
-Szerintem felesleges most keresgélned. Adriannak szólj majd. Ő nagyon segítőkész és bármit szívesen megold neked, ha az segít. A tervezőkhöz és egyebekhez teljesen felesleges menned, mert megígérik, de utána nem lesz meg semmi, mert szerintük te nem vagy a főnökük és van elég munkájuk. Viszont ha Adrian szól nekik, akkor nem mondhatnak nemet.
-És ha az 'egyszerű kis munkásoknak' szólok - mutattam macskakörmöket - és ha nem csinálják meg, csak akkor megyek Adrianhoz?
-Akkor meg árulkodónak fognak tartani. Figyelj, megéri velük jóban lenni, mert előre tudsz kombinálni a fejlesztésekkel, így Simonék hátrányban lesznek. Viszont azt ne hangoztasd nekik, hogy a legnagyobb dolgunk nekünk van.
-Ezt hogy érted?  Mármint tisztában vagyok vele, hogy sok munkája van az embernek versenymérnökként, de...
-Arra gondolok, hogy a fejlesztők és tervezők mindig azt hiszik, hogy ők váltják meg a világot. De arra nem gondolnak, hogy az ő autóik csak a számítógépen tökéletesek és a versenypályára nekünk kell ráhangolnunk.
-Aham, már értelek. - mosolyogtam
-Na én kész is vagyok. - vett egy hasonló dobozt a hóna alá, mint ami nálam volt - Az asztalon hagytam egy papírt. Rajta van a mobilom száma és azé a telefoné is, ami itt van az irodámban. Hozzám bármikor fordulhatsz nyugodtan, én azért vagyok itt, hogy neked mindenben segítsek. Oké?
-Igen és köszönöm. - mosolyogtam, majd Rocky kiment én pedig miután lettem a dobozt az asztalra a kinti területet kezdtem bámulni. Egyszerűen minden gyönyörű, minden tökéletes.... vagyis nem minden. Miért kellett kifognom egy nagyon köcsög és bunkó pilótát? Azt hittem, hogy minden tökéletes és szuper lesz, erre tessék. De.... másrészről meg olyan aranyos volt, amikor normálisan beszélgettünk. És amikor átölelt.... olyan jól esett. És lehet, hogy most meg kéne néznem? Ha itt van a gyárban, akkor biztosan tudok vele beszélni és talán már lenyugodott annyira, hogy elmondja mi bántotta tegnap. Várjunk csak.... Lara!! A fene, szerintem már mindenkit megőrjített, akivel összetalálkozott. - Miért nem veszed fel? - morogtam miközben lifteztem lefelé a büfébe. - Minek ennek a nőnek a telefon???
-Itt vagyok drágám. - integetett nekem a barátnőm, aki éppen Brittával beszélgetett
-Szia Britta. - mosolyogtam a sajtós lányra
-Hali Abbey.
-Téged meg foglak ölni. - mondtam halkan a barátnőmnek és a kezeim közé fogtam az arcát
-Én csak beszélgettem a főnök bácsival. - rántott vállat mosolyogva
-Jajjjj..... te!
-De így szeretsz. - vigyorgott
-Ez a szerencséd. - megpöcköltem a karját
-Bárcsak nekem lenne ilyen jó barátnőm. - szólalt meg a szőke sajtós
-Mi nagyon szeretjük egymást. - Lara átkarolta a vállamat és magához húzott
-Így van. - bólogattam bőszen - Britta, Seb itt van még?
-Most ment el. - válaszolt Lara
-Te ezt honnan tudod?
-Eddig együtt voltunk négyesben. Heikki is itt volt. Viszont nekem most már mennem kell. Szeretnék lassan én is haza jutni. Sziasztok.
-Szia. - köszöntünk neki kórusban - Mit akartál te Sebtől? - húztam össze a szemöldökömet
-Csak beszélgetni vele. - rántott vállat - Megyünk haza? Megint éhes vagyok.
-Hogy lehetsz éhes? - mentünk a kijárat felé - Nem rég ettünk.
-De én még enni akarok. Legalább egy vízilovat roston, azzal már lehet, hogy jól laknék.
-A fene a jó génjeidbe. - sóhajtottam - Na szállj be. Főzök otthon valamit. - sóhajtottam, majd hazavezettem....